Mennyire visel meg mentálisan a világ jelenlegi helyzete?

Ugyanazt érzem amit Te.

30 éves vagyok, már az ismerőseim nagy része évek óta külföldön van. Ahhoz képest, hogy a katás vállalkozásom most dőlt be, jól keresek továbbra is, lakás és párkapcsolat szempontjából is szerencsés helyzetben vagyok, de most érzem azt először életemben, hogy menni akarok. Nem a ma, vagy a holnap miatt, hanem a hosszútávú jövőm miatt.

Racionális ember vagyok, talán éppen ezért nem kergetek nagy álmokat, de itt rám maximum a szerencse várhat. Mostanában nagyobb a szerencsém pl. munkában, mint néhány éve, de tervezni nem tudok itt, akármennyire is akarok.

Próbálok pozitív maradni, humorral kezelni a dolgokat, kikapcsolni, de nehéz, mindenhonnan csak a szar folyik.

Mivel ezekre személyesen nekünk nincs közvetlen rahatasunk, ezért csak egyetlen dolgot tudsz tenni, hogy próbálod a saját kis mikrokornyezetedben (család, barátok, szomszédok, kollegak) olyanná alakítani a környezetedet, amilyennek látni szeretnéd.

Például odafigyelsz a szomszéd nenire, athivod a barátaidat egy szombat esti sutire, uditore, beszélgettek. Sétálni a családdal, minőségi időt tölteni együtt.. Kirándulni a barátokkal.

Mi például a múltkor egy kis tavat tisztítottunk ki, 25 ember csatlakozott hozzánk, nagyon jó érzés volt.

Magyarul érzelmeket kell vinni ebbe az értelmetlennek és abszurdnak tűnő világba.

Egyébként az olyan konteo hívők is kétségbe ejtenek, mint a #2. Elképesztő, hogy 21. századot írunk, 1-2 ember meg még mindig olyan felfogással él, mint a sötét középkorban.

Egyébként én meg az angol királynő vagyok, forrást nem csatolok, hiszen a #2 se csatolt, de nyugodtan hihettek nekem, az vagyok.. :)

Engem a háború frusztrál, persze eddig is voltak, de ott nem úgy tűnt mintha az arabok annyira nem szeretnének lövöldözni meg lefejezni.

Így hogy közel van és mindent tudni lehet róla máshogyan kezelem.

Egyszerre nagyon csalódott vagyok az emberiségben, azt hittem ennél már picit tovább fejlődtünk, legalábbis Európában.

Másrészt a nagy összefogás miatt pedig örülök és úgy látom hogy van rá esély hogy tényleg tovább fejlődtünk, nem agyatlan gyilkos barmok vagyunk mint az inkvizíciók korában.

A covid engem nem érintett meg, szerencsére egyetlen ismerősöm sem halt meg. A távmunka szuper volt, kicsit fejlődött az ország is miatta. Mondjuk azóta vissza, de legalább tudom, hogy ha muszáj lenne hatékonyan dolgozni akkor menne ez is a Magyaroknak. Persze a sok régi tudatlan vezetőt akik vissza rángatják az irodába az embereket, ki kellene rúgni vagy az árokba lőni és tényleg előre mennénk nem hátra :)

Másrészt a covid kapcsán látom a sok végtelenül buta, eszetlen, sötétséget is ami az országban van. Konteo hívők, idióták, barmok tömkelege vesz körül. Ennek meg nem örülök.

Szóval kicsit aggódom, és drukkolok nagyon az Ukránoknak.

A szüleim teljesen odavannak, ők már idősek, a covid óta teljesen bezárkóztak, frusztráltak miatta, de már kimozdulni is frusztráltak. Az infláció, a háború kiterjedésének lehetősége meg megijeszti őket.

Engem legrosszabbul miattuk érint a dolog, mert állandóan ez a negatív dömping megy, ami eláraszt minden együtt töltött percet. Persze, engem is frusztrál egy-két dolog, de közel sem ekkora mértékben. Úgy érzem, megfullasztanak. (Állandó segítségre szorulnak, így napi kapcsolat van.)

"Egyébként az olyan konteo hívők is kétségbe ejtenek, mint a #2. Elképesztő, hogy 21. századot írunk, 1-2 ember meg még mindig olyan felfogással él, mint a sötét középkorban."

Annyi de annyi bizonyíték volt már arra, hogy mire megy ki ez az egész, hogy aki még mindig nem látja azzal már tényleg nem lehet mit kezdeni.