Akik fiatalon lettek impotensek, hogyan tudták ezt magukban elfogadni?

Nem vagyok az, de pár többé-kevésbé releváns élményt azért meg tudok osztani (amik talán segítenek erőt meríteni).

--

Egy időben elég jól elhíztam, nem brutálisan, de feljött 10-15 kg.

Plusz bepunnyadt életet éltem, otthonról (gép előtt) dolgoztam, semmi mozgás, összevissza aludtam (volt, hogy nappal, volt, hogy éjjel voltam fent, akkor dolgoztam), enni azért ettem sokat stb.

Egy idő után ez elkezdett egyéb egészségügyi gondokat okozni.

Vérnyomás, fejfájás néha, aluszékonyság stb.

Plusz természetesen a "cerkára" is kihatott.

Na akkor amikor ez előjött, akkor megijedtem, mind egészségügyi okból, mint büszkeség miatt.

(Mj. akkor fiatalabb voltam még, másképp gondolkodtam, nagyobb súlyt tanúsítottam "férfisságomnak" érzelmi szinten is.)

Ezért ripsz-ropsz visszafogytam, volt motivációm rendesen.

Rögtön meg is oldódott a kérdés, jobb lett a vérkeringésem sokkal.

Azóta megint kicsit hájasabb vagyok, de mozogni stabilan mozgok sokat (ha más nem legalább napi 1 óra intenzív sétát beiktatok).

Esetleg, ha ilyen cipőben jársz te is akkor van remény.

Kardió (szív/vérellátás miatt) + súlyzós edzés (tesztoszteron szintet emeli még "kox" nélkül is).

Természetesen, ha komolyabb egészségügyi gondod van akkor ez nem releváns, de fontosnak tartottam elmondani,

mert van, hogy viszonylag egyszerű a megoldás és nem vagyok benne biztos, hogy pl. az orvos ezt kellően átadja, sulykolja.

--

Mj.: sok egyéb ok is lehet, ami kezelhető. Érzelmi okok, pszichológia okok, akár egy hosszas pornófüggés eredménye is lehet (amikor mindig az extrémebb dolgot keresi a függő és egy ponton már nincs hova emelni a szintet, semmi nem izgatja fel, pláne nem a normál dolgok).

Most ezekbe nem megyek bele, a kérdésed hangvételéből úgy vélem, hogy nálad nem erről van szó, de ha mégis, akkor olvass utána, beszélj releváns szakemberrel stb.

Folytatás:

Most jön a keményebb rész.

A fent említett átmeneti időt leszámítva biológiai problémám nem volt.

De normális párkapcsolatom (még rövid sem) nem volt soha, pedig már nem vagyok annyira zsenge fiatal.

Teljesen minden részletbe nem akarok belemenni, kb. az van, hogy anno volt egy nő akit nagyon (szinte betegesen) szerettem, nem jött össze a dolog vele.

Én persze azóta sem felejtettem el őt...

Ez még nem állítana meg, hogy mást keressek (annyira azért nem volt beteges a rajongásom), de valahogy kikerült a fókuszból az egész nő téma,

más dolgokkal foglalkoztam (munka, hobbi, tanultam, olvasgattam stb.).

Ebben az állapotban vagyok már több éve.

Pornót nézek, ez alapján biológiai gondom alapvető szinten nincs.

Viszont az, hogy hús-vér nővel legyek a "paplan alatt" annyira nem érdekel. Van, hogy lenne kedvem, de annyi motivációt nem ad, hogy csak ezért mozgásba lendüljek és erőltessem a dolgot (a párkeresést).

Pár éve azért 2 alkalommal csak-csak elmentem profi "szolgáltatóhoz" (természetesen nagykorú hölgyekről beszélünk, kulturált körülmények között).

Lényegében kíváncsiságból, meg ahogy öregedtem azért motoszkált bennem, hogy kicsit a szexualitást is jobban fel kellene fedeznem végre.

Meghalt egy ismerősöm (fiatalon) és volt egy pillanatnyi addig "éljek" ameddig lehet hangulatom.

Hát az élmény nagyon "meh" jellegű lett. Mellé is nyúltam mindkét alkalommal, annyira nem voltak vonzóak élőben a hölgyek (vidéken voltam, nem volt sok opció).

Viszont azért annyira csúnyák sem voltak, az egyik kifejezetten kedves is volt.

Ennek ellenére semmit nem tudtam produkálni egyik alkalommal sem.

Több oka is volt (pl. az egyik eset egy piás céges buli másnapján volt, amikor nem voltam a toppon), a lényeg nem ez egyáltalán.

A lényeg a reakcióm, az, hogy semennyire nem hatott/csapott meg a dolog (saját teljesítőképtelenségem).

Lényegében csak röhögtem magamban, "haha, jó, ok, és?".

Eleve a nők társaságát (nyilván a profikhoz menés esetét kivéve) soha nem a szex miatt kerestem.

Vonzónak látom a nőket fizikailag is, de az soha (már a kezdet kezdetén) sem érdekelt annyira, hogy mindez materializálódik-e konkrét penetratív aktusban.

Tulajdonképpen mérsékelt Madonna-szindrómám van (és/vagy enyhén aszexuális is vagyok) (de vállalom mindkettőt büszkén).

Szentnek nem látom azt a nőt, akibe beleszeretek, de valahogy mégis az érdemi szex (értsd nem csak ölelés, csók) "felett" állónak látom.

Elég liberális vagyok, nem vagyok vallásos túlzottan, nem látom piszkos dolognak a szexet.

Inkább csak egyfajta reneszánsz humanista módon azt érzem, hogy mind többre vagyunk hivatottak.

Ha a biológia, a szexuális aktus körül forog az egész életünk, akkor az szomorú nagyon.

Nem hozzátesz, hanem elvesz az emberi lét szép komplexitásából.

Mára már annyira túllihegettnek, erőltettetnek látom a témát (és ezért taszít kissé), hogy az sem rémítene meg, ha hátralevő életemben szerzetesi absztinenciát kellene gyakorolnom.

Megjegyzem a halálon túli VALAMILYEN életben hiszek erősen.

Ezért sem gondolom azt, hogy a testünk, a biológia körül forogna minden.

A mentális, lelki, intellektuális kérdéseknek nagyobb fontosságot rendelek.

Szerintem ezek az igazán fontos célok, azért élünk, hogy ezeket feltárjuk, nem azért hogy állandóan kufircoljunk mint a nyulak.

Persze a kiegyensúlyozott élethez jó lenne, nem vagyok bolond, csak azt mondom, hogy kardinálisnak nem kardinális, annyira nem fontos.

--

No végül, hogy mindezt miért írtam le, mi lehet neked a tanulság:

A szex nem minden. Az életben 100 másik érdekes, élvezhető, fontos, jó stb. dolgot lehet (és kell) csinálni...

Próbáld átfókuszálni a gondolkodásod.

Hivatás (nem karrier! hivatás), család (testvérek, azok gyerekei, tágabb család), hobby-k, kultúra vagy akár közügyek.

Próbálj hasznos, értékes ember lenni, és akkor nem lesz időd sem a biológia limitációidon merengeni.

Amikor az fűt, hogy valami nemesebb célt elérj, akkor semmi sem tud megállítani.

Az ilyen jellegű akarat az, ami a maszkulinitás igazi jellemzője.

Pl. Julius Caesar epilepsziás volt például (ami akkor stigmatizálva volt), megállította ez bármiben is? Ezen sajnálkozott egész nap?

Megjegyzem hozzá képest szerencsés is vagy, mert a mai világ sokkal elfogadóbb mindennel.

A párkeresést sem kell feladni, ha nem akarod.

Van rengeteg többé-kevésbé aszexuális ember (sok nő is az.), akinek nem fog a problémád számítani.

Keress ilyen párt.

Természetesen azért valamilyen fizikai intimitás lehet köztetek.

Akár a hálószobában is, kezed, lábad, szád, nyelved stb. van még, nem?