Van olyan emléked, ami rosszabb napjaidon felvidít?

Szerencsére rengeteg, leginkább olyanok, amik a barátaimmal töltött időkhöz köthetők. Például mikor a nyári estéken kiültünk együtt valami kilátós helyre és borozgattunk, közben pedig órákig beszélgettünk, lelkiztünk, nevetgéltünk, filózgattunk az élet nagy dolgain.

Nagyon kellemes emléknek maradtak meg ezek, de tudnám még folytatni 🙂

28/F

Pl mikor egyetem miatt Pesten laktam ( most is :D ) . Felhívtam magamhoz a vidéki barátnőm, aki aztán sose vetette magát az éjszakába. Kitalálta, rendezzünk ivó versenyt a közeli parkban. Én azt hittem , neki is meg voltak az egyetemi élmények, így nem sporoltam a vodkával . A végén total

Kész volt. Hirtelen arra jött két srac, akikkel aztán 4 nyelven próbáltam dumálni, mire rájöttem, tökéletesen értik a magyart ( eleve nem magyarul szoltak hozzank ) :D ( én se voltam full toppon, a srácok talán szlovákok voltak ) . Úgy 5 perc eszme csere után segítettek hazavinni a baratnőmet :D Az egyik elkérte a számom, azóta is várom a hívását :D ez 5 éve volt, boldog kapcsolatban elek, de sose felejtem el a segítségüket a görbe estenken :D

Igen, van pár, szerencsére.

Például, amikor még gimis voltam, nyaralni voltunk a családdal, és egyik este kiültünk apával a strand köveire, a tenger meg csapkolódott mellettünk. Órákon át beszélgettünk mindenféléről és egy kedves emlék lett belőle, de neki is. Pont valamelyik nap emlegette, hogy milyen jó is volt :)

Vagy barátokkal töltött idő, vagy épp a kutyámmal, aki szegény már nincs velünk. Mostanában sokszor eszembe jut, amikor apportíroztunk vele és lelkesen, boldogan cipelte a kis játékait :D

Jelenlegi párommal amikor még összejöttünk 10 évvel ezelőtt, és még nagyon frissen szerettük egymást.

A legelső sörözésem azokkal akik később a legjobb barátaim lettek, akkor ittam először alkoholt.

Egy teljesen spontán kialakult éjszakai buli. Úgy kezdődött, hogy spanom rámírt este fél 10-kor, hogy unatkozik, ez nyári szünet volt. Átjött, de közben izzította a többieket is, egyre többen összejöttünk, a vége az lett hogy az éjszaka kellős közepén lementünk vonattal egy közeli tóhoz, és fürödtünk, meg ittunk.

Amúgy vicces kérdező amit írsz. Külföldön dolgozom, és sok ilyen esetem van. Ha hallom, hogy magyarok, de hozzám ugye más nyelven szólnak, és magyarul válaszolok nekik, a legtöbb esetben kitörő örömmel fogadják, teljes a döbbenetük, sokan tényleg annyira örülnek nekem, mintha valami rég nem látott családtag lennék. Ez nekem is jólesik persze, és ezeket mindig megjegyzem. De én is jártam már így, és emlékszem én is tökre örültem, meg tökre meglepődtem.