Milyen erős félelmet éreztetek már?

Szerintem a félelem határtalan, mindig felhetsz jobban.

A legerősebb félelmet eddig alvásparalízis közben éreztem egy nagyon durva és valóságos hallucináció miatt. Ezután jönnek az ufós álmok. A valóságban megtapasztalt félelmeim ezeknél gyengébbek voltak, pedig volt részem abúzusban bőven.

Hogy a bánatba lehet erről szavazást indítani. Nyilván mindenki az ő legintenzívebb félelmét hiszi a a világon a legerősebbnek. Olyan ez is, mint a szerelem. Amíg nem jön újabb, mélyebb, addig meg vagy győződve, hogy megélted már a világ legszentebb szerelmét.

A másik dolog meg a nemek különbözősége. A férfiak agyában 4x akkora helyet foglalnak el a faj-, mint a létfenntartási funkciók. A nők esetében ez az arány fordított. Ezért vagyunk mi pasik bátrabbak, vakmerőbbek, az életet kevéssé tisztelők,, és ezért olyan átkozottul fontos a nőknek a biztonság, a megbízhatóság.

#5 Mesélj! :)

#7 Kiskoromban volt nekem hasonló, amikor arra gondoltam, milyen lenne, ha egyáltalán nem létezne élet az univerzumban? Tehát nincsenek ilyen menekülőgondolatok, mint mennyország vagy reinkarnáció, stb... Vagy ha elképzeltem, hogy vége lesz a világnak - nem én halok meg, mert akkor lehet hinni a reinkarnációban, stb... Hanem hogy esély sincs arra, hogy újramanifesztálódjon a lélek/tudat. :D Hogy csak van a nagy semmi és ennyi. :D Na, engem az ilyen gondolatok tudtak gyerekként kikészíteni lelkileg. Érdekes, hogy felnőttként már a nemlét és a nagy semmi egy szinte vágyott állapot. :D