El akart rabolni, vagy csak aggódott/segíteni akart?

Ez az eset már viszonylag régen történt, de mivel gyakran kell arra mennem, sokszor eszembe jut és nyomaszt. De nem tudom, hogy csak én reagálom-e túl....

Történt egy nap, hogy kijött rajtam valami hányásos nyavaja, ami a hazafelé vezető utamon érte el csúcspontját. Az otthonom és a buszmegálló közötti út egy része a falun kívül esik, csak a szántóföldek vannak ott. Ahogy ezen a szakaszon vonszoltam magam haza, a gyomrom végül megadta magát, és letérdeltem, várva, hogy jöjjön aminek jönnie kell. Pár pillantra rá jött egy kocsi, ami megállt mellettem. Kiszállt egy férfi, és megkérdezte, jól vagyok-e. Erőt véve magamon válaszoltam, hogy igen, köszönöm, minden rendben. Na és itt várt furcsává a helyzet, ugyanis nem akart elmenni. Kb fél percet állt ott, aztán megismételte a kérdését, ekkor már kicsit pánikolva mondtam, hogy igen, minden rendben, nyugodtan elmehet. De nem mozdult; pontosabban a kocsijához ment, (talán kivett belőle valamit), aztán ismét megindult felém. A gyomrom ezt a pillanatot választotta, hogy végleg feladja, és kiadtam a tartalmát. A pasi ekkor visszaült a kocsijába, és elhajtott.

Nekem ebben az sántít, hogy ha annyira az állapotom aggasztta, miért pont akkor ment el, mikor egyértelmű vált, hogy nem vagyok jól?