Az empátia áldás vagy átok?

Empátia kérdése miért vallási rovat?

Egy megrögzött ateista is simán lehet empatikus, teljesen vallástól független dolog.

Amúgy az empátia az együttérzés képessége, amivel a másik ember lelkiállapotát át tudod érezni.

Hogy előnyös vagy hátrányos-e az a mértéktől függ. Mindig mindenben az aranyközépút a jó, a szélsőség az átok.

Ha annyira empatikus vagy, hogy közben magadról totál megfeledkezel, sőt, nincs is saját "lelkiállapotod", csak teljes hasonulás másokkal, akkor az nem annyira jó, ahogy az sem, ha senkivel nem tudsz együttérezni.

Akinek gondot okoznak az empatikus emberek, akik ráéreznek a rejtett, de valós baljós szándékaikra. Azok jól teszik, ha tartanak az empatáktól, mert ez a számukra csak rosszabbra fordul a jövőben. Így az ilyen embereknek "átok".

Azoknak,akiknek nincs rossz szándéka az empata segítség. Nekik "áldás". Mert jobban átlátják a problémáikat kívülállóként, de ugyanúgy érzik azt.

Az empatának magának se nem áldás, se nem átok, hanem életfeladat, amit okkal kapott, ami fejlesztendő, az elhatarolásokat fel kell állítani, hogy ne legyen tul megterhelő a sok másik ember érzése.

Egy képesség, ami fejleszthető és jó esetben van az embernek.

Az, hogy tudsz beszélni az sem áldás és nem is átok. De amikor segítséget kell kérni akkor jól jön, amikor pedig nem tudsz uralkodni magadon és beszólsz a főnöködnek akkor pedig nem.