Fontosak számotokra a gyökereitek, a hely, a vidék, az ország ahol felnőttetek, a család és a barátok?

Csaladostol koltoztunk 3500 kilometert, vegleg.

Nehez, de ugy allunk hozza hogy megeri.

Valahol a lelkem nagyon vágyná a patrióta hovatartozást, a hagyományokat, a szülőföld iránti lojalitást és az apáról-fiúra szálló családi "birtok" fogalmát. Imádom azokat a családtörténeteket, ahol a föld már az illető dédapjáé is volt és ő viszi tovább, stb.

Ezzel szemben a valóság: apám egy fejérmegyei településről származott és feljött Budapestre, hogy elvegye a pesti anyámat.

Én már egy személytelen lakótelepen születtem Pesten és éltem ott 22 éves koromig. Utána az egész család kiköltözött az agglomerációba egy olyan helyre, amihez semmi közünk. Ott laktam 49 éves koromig, 2021-ig. Anyám 1997-ben onnan halt meg, apám 2020-ban, szintén onnan, a testvérem pedig 2017-ben hagyta el a települést, amit még mindig jobban az otthonomnak éreztem, mint a panelt, ahol előtte éltem. 2021-ben egy másik agglomerációs településre költöztem, ahol megintcsak nincs kötődés, bár a hely tetszett. De másfél évre rá el kellett jönnöm. Most egy budapesti eléggé proli kerületben élek, tégla társasházban, de paneles környezetben és nagyon nem érzem itthon magamat itt sem.

Sajnos ez a gyökerekhez kötődő, patrióta lojalitás nem tudott megvalósulni az életemben, holott nagyon fogékony lennék rá. De így inkább érzem magam egy "hontalan csavargónak", mint egy megállapodott vagy tradícionális értékek mentén élő fickónak.

És mégha most akármennyi pénzem is lenne, történelmet, apáról-fiúra hagyományt nem vehetnék rajta. Nyilván választhatnék egy olyan környezetet, ahol jól érzem magam, erre ötleteim is vannak, de sajnos nem része az életemnek a patriotizmus.