Mi volt a legdurvább dolog, ami valaha történt veled életed során?

#1

Én nem csak majdnem.

Bár mondjuk nem ez volt a legdurvább, sőt igazából ennek elég pozitív hozadéka lett, mert aztán egy sokkal jobb osztályba kerültem.

Volt egy mentorom évtizedekkel ezelőtt, nemrég lett egy munkatársam, aki nagyon-nagyon hasonlít rá.

Benne vagyok egy munkahelyi körforgásban (adok-kapok), amiből nem tudok kilépni.

-Gyerekkoromban a szüleim pár évre elhagytak, a nagyszüleim neveltek addig, akik sokszor megvertek, éheztettek.

-11 éves koromban a strandon találkoztam egy 10 évvel idősebb férfival, úszómester volt, kihívott a medencéből hogy beszélgessünk. Elmentünk hátrébb a medencétől a fák közé. Beszélgettünk, aztán idővel megcsókolt, majd elkezdte levenni a fürdőruhámat, a mellemet, a combomat simogatta. Én kértem, hogy hagyja abba, mert kellemetlenül éreztem magam, de lefogott, letepert és tovább folytatta. Sírtam, megijedtem, és próbáltam ellenállni, és sikerült megrúgnom a lábai közt, Akkor elengedett, én meg elszaladtam.

17 évesen egyik éjszaka arra keltem fel, hogy ráz a hideg, fájnak a kezeim és a lábaim, meg úgy az egész testem és nagyon fáradt vagyok. Próbáltam visszaaludni, de nem ment ezért próbáltam amivel csak lehet betakarózni, de úgy is fáztam. Végül elmentem megfürödni, hogy átmelegedjek. Ugyanis ez télen volt, fűtés nélkül úgy ,hogy kint -10 fok volt...

20/f

Egy nő egy görcsrohamot követően megszűnt lélegezni, és a szíve sem dobogott.

Egyedül volt, a munkatársam jött oda, hogy ez történt, és én azonnal csináljak valamit, mert ő annyit tud csinálni, hogy hívja a mentőket. Mondom az nagyon jó, arra úgyis szükség lesz. Én meg megpróbáltam szívmasszázst meg lélegeztetést csinálni, ahogy tanították. Nagyon bepánikoltam, szívmasszázs során éreztem, hogy mintha megroppant valami a kezeim alatt. Ezt a pár perc után kiérkező mentőknek mondtam is, hogy szerintem eltörtem a hölgy zsegycsontját, vagy bordáit, mire annyit mondtak, hogy akkor jól csináltam, tudom én, milyen mélyen van a szív? Nem lehet "újraéleszteni" egy embert anélkül, hogy megtörjed a csontjait.

Ezt nekem az elsősegély oktatáson rohadtul nem mondták.

De a legdurvább az volt, hogy mikor elesett, akkor kifolyt a vére, elég sok, és épp azt takarítottuk fel a munkatársammal, mikor a bokáig érő vízbe betapicskolt egy faszi, hogy "nyitva vannak?" Mondtuk, hogy sajnos nem, mire ő: "pedig az internet szerint nyitva kéne lenniük", mondtuk neki, hogy egy nő konkrétan a kezeink közt feküdt halottan, és most épp a vérét takarítjuk fel, és a mentőautóban próbálják visszahozni, szóval elnézést, de nem vagyunk nyitva, ez vészhelyzet, mire ő elkezdett üvöltözni, hogy ő meg éhes, és az is vészhelyzet. Még a visszatérő, vizet kérő mentős is kiégett a hímkarenen. Vészhelyzet, csessze meg, hogy zabálni akar akár egy vértócsában is. A nyomorultja. Én ekkor olyan szinten csalódtam az emberiségben, mint korábban még soha. A legtöbb ember, aki fogyasztott épp, otthagyta a tányért és elment, akiknek tudtunk, adtunk elviteles dobozt, hogy abba kanalazzák át az ételt, mert mi sajnos nem tudjuk megtenni, de a letöbbjüknek elment a kedve az evéstől, mikor látta, mi van. Ez a fackalap meg úgy gondolta, hogy az, hogy ő megéhezett, fontosabb, mint valakinek az élete.