Hová tűnt a fantázia az elmúlt 50 évben?

Régen full ugyanez volt, mint ami most van. Volt egy csomó szenny; értéktelen médiaszemét hegyei, és volt köztük elvétve néhány értékes alkotás.

Fél évszázad kellett ahhoz hogy a szeméthegyek eltűnjenek, és manapság már csak az értékre emlékeznek az emberek, hiszen az érték az, ami kiállja az idők próbáját, és marad fenn.

Manapság szintén van sok szenny, de köztük megintcsak vannak érdekes, értékes művek, amik fenn fognak maradni, míg minden más lassan elhalványul.

Te csak "lusta" vagy keresni a jót.

Ami a 70es 80as években jó volt, az tálcán van átnyújtva neked, nem kell keresgélned. Ha valami jó mai filmet akarsz nézni, vagy jó zenét akarsz hallgatni, akkor azért meg kell dolgoznod. Nem elég ha csak azt nézed/hallgatod, amit amúgy is mindenki ismer.

A világban ugyanannyi kreativitás van, amit meg is találsz, ha veszed a fáradtságot.

"A zeneiparról lehet tudni, hogy a 80as években volt a csúcson"

Innentől nem tudom komolyan venni a kérdésed.

Tipikus "régen minden jobb volt" hozzáállás, az egyéni ízlésedet abszolútizálod.

A kérdezővel értek egyet a témában. Az, hogy most nehéz megtalálni az értéket, ez egy tény és ez azért van, mert óriási, egyre csak növekvő, bővülő, úgymond "szemétkupacból" kell kimazsolázni a gyöngyszemeket. Erre mondják, hogy "felhígult" a kínálat.

Anno láttad a Csillagok háborúja IV-et, akkor tudhattad, hogy a folytatás is hasonló minőséget fog képviselni és ez így is volt (Alien filmek esetében is, stb). Ma már ez egyáltalán nem biztos és garantált egyetlen franchise esetében sem. Pl Black Mirror sorozat. Évadonként egy-két rész ütősre sikeredik, de a többi csak "egynek még éppen elment" kategória.

Zene, könyv hasonlóképpen.

(Én azon a hozzáálláson akadok ki, amikor pl az író azt mondja magáról, hogy ő egy író és ezért írnia is kell (hogy megéljen, adjon valamit a rajongóinak, stb) és nem azt mondja, hogy most van egy jó ötlete és ezt formába akarja önteni és ezért ír, nem, neki szófosási kényszere, valódi értéket nem közvetítő fecsegési kényszere van. Ezzel a szemlélettel lehet a leghatékonyabban növelni azt a "szemétkupacot", amiben aztán jó sokáig lehet turkálni az értékek után.)

Szerintem az a kor, a 70-es, 80-as évek jobban kedvezett a művészeknek is a kibontakozáshoz, főleg az USA-ban, ami ugye győztesen is került ki a hidegháborúból és ezért mindenben - az élet szinte minden területén - volt egy erős felívelés náluk (űrkutatás, számítástechnika, hadiipar, autóipar, stb, tehát mindenben). Jobban voltak erőforrásaik is az alkotáshoz, szabadabban meg tudták valósítani önmagukat, a jó gondolataikat, szárnyalhatott a kreativitásuk.

Ma van egy jó ötleted, de nem érdemes belefogni, megcsinálni sem, mert úgyis csak elvész a dömpingtermékek áradatában.

Valami ilyesmi is lehet a háttérben.

"(Én azon a hozzáálláson akadok ki, amikor pl az író azt mondja magáról, hogy ő egy író és ezért írnia is kell (hogy megéljen, adjon valamit a rajongóinak, stb) és nem azt mondja, hogy most van egy jó ötlete és ezt formába akarja önteni és ezért ír, nem, neki szófosási kényszere, valódi értéket nem közvetítő fecsegési kényszere van. Ezzel a szemlélettel lehet a leghatékonyabban növelni azt a "szemétkupacot", amiben aztán jó sokáig lehet turkálni az értékek után.)"

Ugye jól gondolom, hogy még egyetlen könyvet nem írtál az életedben?

Én a szerepjátékos részéhez szólnék hozzá:

Régen megkaptad a szabálykönyvet, összeültetek a hozzád hasonló kölykökkel és értelmeztétek a magatok módján. Ha bármi kétértelmű volt, a csapat eldöntötte melyik értelmezést fogadja el. Ha bármi nehezen ment a gyakorlatban, a csapat eldöntötte, hogy megtartják e az adott szabályt vagy módosítják.

Aztán lett egy játék, egy történet, amit mindenki élvezett.

Ma videóhegyeket találsz arról, hogyan KELL játszani. Az internetes csoportokban mindenki meg akarja tanítani a kezdőket hogyan KELL játszani. Nüansznyi szabályok miatt képesek a "hozzáértők" torokra menni.

Teljesen elveszett az az élmény, hogy kaptál egy új játékot és magad fedezheted fel a barátaiddal. Az "egyedi szabályokról" nem is beszélve. Nagyon nehéz befogadni új embert, aki már máshol játszott, ha van egy-két a csapat által megalkotott irányelv, ami nem része az alapjátéknak. Az emberek rugalmatlanokká váltak.

Lenne itt fantázia, dehát már megmondták, hogyan KELL játszani az interneten.

"Szerintem az a kor, a 70-es, 80-as évek jobban kedvezett a művészeknek is a kibontakozáshoz, főleg az USA-ban, ami ugye győztesen is került ki a hidegháborúból és ezért mindenben - az élet szinte minden területén - volt egy erős felívelés náluk (űrkutatás, számítástechnika, hadiipar, autóipar, stb, tehát mindenben)."

Ez vissza is adja, mennyire egy narratíva alapján értékeljük, mi is a jó. Hadd hagyjam itt Gil Scott-Heron művét (1970), csak mert sokan itt annyira kifinomult ízléssel viseltetnek a művészetek iránt:

A rat done bit my sister Nell.

(with Whitey on the moon)

Her face and arms began to swell.

(and Whitey's on the moon)

I can't pay no doctor bill.

(but Whitey's on the moon)

Ten years from now I'll be payin' still.

(while Whitey's on the moon)

The man jus' upped my rent las' night. ('cause Whitey's on the moon)

No hot water, no toilets, no lights.

(but Whitey's on the moon)

I wonder why he's uppi' me?

('cause Whitey's on the moon?)

I was already payin' 'im fifty a week.

(with Whitey on the moon)

Taxes takin' my whole damn check,

Junkies makin' me a nervous wreck,

The price of food is goin' up,

An' as if all that shit wasn't enough

A rat done bit my sister Nell.

(with Whitey on the moon)

Her face an' arm began to swell.

(but Whitey's on the moon)

Was all that money I made las' year

(for Whitey on the moon?)

How come there ain't no money here?

(Hm! Whitey's on the moon)

Y'know I jus' 'bout had my fill

(of Whitey on the moon)

I think I'll sen' these doctor bills,

Airmail special

(to Whitey on the moon)

#7 Igen, jól godolod. Sírásó vagyok, akinek rengeteg dögunalmas könyv forult már meg a kezében.

Te író vagy? Ajánlanál címeket magadtól, hogy ne kelljen annyit guberálnom feleslegesen?

(Egyébként lenne egyedi témaötletem, csak meg kellene tanulnom hozzá írni, vagy olyan írót találni, aki megírná (és nem ellopná) helyettem amit kigondoltam. Szerintem jó az a metódus, hogy egy ember = egy főmű.)

Tudom, hogy ez nem így működik, mert a kiadók, meg bla..bla, a piac, piacrajutás, terjesztés, stb. Kit érdekelnek a kiadók ízlésformáló sz.rságai, pont ez mérgezi és szemeteli teli a korunkat.