Az valóban akkora személyes dráma, ha valakinek nem lesz gyereke?

Az irodalomban, filmekben legtöbbször ez egy ilyen Garcia Lorca szintű tragédiaként van ábrázolva, de őszintén szólva rengeteg olyan eset is létezik az életben, hogy valakiben nagyon erős kötődés alakul ki egy nem vérszerinti gyerekkel is. Ez lehet természetesen örökbefogadás útján, de úgyis, hogy olyan párja lesz valakinek, aki már elvált, van gyereke, vagy akár a testvére, valamelyik rokona gyerekének az életében is résztvehet. Én személyesen nem vagyok érintett az ügyben, szóval nem érzem át annyira ezt, de látom sok ilyen 35-40 közti nő ismerősöm mennyire kétségbe van esve a téma miatt, mert nagyon szeretne és nincs párja, szóval gőzerővel próbál ismerkedni, de az ideje persze fogy. Ez egy kortünet is amúgy valamilyen szinten a jelenlegi társadalom állapotáról, de inkább csak azt mondanám, hogy én azt látom hosszú távon rengeteg alternatív életút is létezik, nem kell ennyire fekete-fehéren látni a kérdést.