Két szerencsétlen ember tud nem 100%-ig szerencsétlen embert csinálni? Fix hogy a gyerek élete végéig szenvedni fog és SEMMI nem segít rajta?

Nekem is elég nehéz gyerekkorom volt olyan esetben hogy nem tanították meg hogyjan védje meg magam mert érvénytelenítettek aztmondták ilyen hülye gyerekek mindenhol vannak magukról és az ő problémájukról beszéltek meg engem otthonis volt hogy bantottak.

Bár én végig mentem azon már mi hogy törtent tudom hogy maguk módján ők se tehetnek róla.

Életembe annyi bantást kaptam viseltem el úgy hogy elfojtottam magamba sokszor a dolgokat hogy bele betegedtam. Igazából még nem vagy beteg én azt ajánlom változtass.

Szüleiden nem tudsz a múltadon nem tudsz magadon tudsz. Szerezz készségeket arra hogy megvédd magad én is azon vagyjok meg próbálj kiépíteni magadnak egy biztonságos környezetet

A szülők rendkívül nagy mértékben hatással vannak a gyerek személyiség fejlődésére, világképének kialakulására. A gyerek nagyon sok mindent vesz át a szülők szemléletéből, gondolkodásából és viselkedéséből. Ha a szülők pozitívak, műveltek, jó probléma megoldók, akkor a gyerek több ilyen mintát lát maga körül a fejlődése során és ilyen szemléletet, gondolkodásmódot vesz át tőlük. Ha a szülők szerencsétlen, alkalmatlan, tutyimutyi, áldozat szerepben gondolkodók, akkor a gyerek is nagyobb eséllyel fog ilyen hatások között hasonlóan szocializálódni, hiszen ezt látja otthon maga körül. Ha máshol sem érik olyan megfelelő hatások, amik képesek más irányba terelni a fejlődését, akkor nagyon könnyen benne ragadhat ebben a gondolkodási sémában.

A tanult tehetetlenség jelensége irtó könnyen kialakul. Az elefántokat úgy idomítják, hogy kölyök korukban kikötik őket egy baromi erős lánccal egy nagyon vastag oszlophoz, amit a kis elefántnak semmi esélye nincs eltépni vagy kidönteni. Hiába próbálkozik akár éveken át, sosem sikerül neki. Aztán megszokja, hogy ő nem képes rá és egy idő után már nem próbálkozik tovább, mert megszokta, hogy lehetetlen számára. Így mire felnő az elefánt és megerősödik, már nem is próbál többé kiszabadulni. Utána már elég csak egy vékony karóhoz kikötni egy vékony kötéllel. Hiába tudná őket eltépni és mehetne szabadon. Addigra már hozzá idomult a gondolkodása, hogy ő erre képtelen és próbálkozni is felesleges.

Az emberben pontosan ugyanilyen tanult tehetetlenséget alakítanak ki azok a gondolkodási sémák és bebeszélt dolgok, amiket a szülőktől hall. Ajánlott olvasmány Susan Forward: Mérgező szülők című könyve.

Nagyon nehéz az ilyen negatív programozásból kilépni. Ha egy életen át az vésődött az agyadba, az formálta a gondolkodásodat, hogy mi mindent nem vagy képes megcsinálni, mennyire alkalmatlan vagy, akkor azt sokáig tartó és nagyon nehéz munka önmagadban átalakítani. Viszont nem lehetetlen. Nagyon fontos, hogy a megfelelő, pozitív gondolatokkal találkozz és kellően nyitottan állj hozzá, ne akard megszokásból elvetni, cáfolni.

Egyedül megváltoztatni ezt a szemléletet még nehezebb. Próbálj pozitív, konstruktív környezetet találni. Olyan embereket, akik nem megerősítenek, rákontráznak az önsajnálatodra és hogy minden rossz, hanem felfelé próbálnak húzni, abban segítenek, hogy megoldásokat keress és találj! Érdemes keresni egy jó pszichológust. Irtó sokat tud segíteni ebben a folyamatban. De neked is akarni kell és el kell fogadnod, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogyan te látod, mert a te gondolkodásodat eltorzítják a szülőktől átvett, általuk beléd nevelt gondolkodási tévedések. Olvass utána, hogy mit jelentenek a kognitív torzítások, hogyan lehet ezeket leküzdeni.

A szerencse nem egy adottság, hanem az a helyzet, amikor az ember nem veszi a fáradtságot, hogy alakítsa a saját sorsának alakulását és hagyja, hogy a külső erők döntsék el, mi hogyan történik. Ha nem teszel a dolgok alakulásának formálásáért, akkor majd alakul valahogyan, ahogyan a szerencse hozza. De ha informáltan tudatos döntéseket hozva cselekszel, akkor a szerencse alakulása nagyban befolyásolható.

Pl. Ha mindig az utolsó utáni pillanatban indulsz el otthonról munkába/iskolába/akárhova, akkor minden alkalommal a szerencsén múlik, hogy vajon időben jön-e a buszod vagy pont lekésed. De ha előre megnézed a menetrendet, figyelembe veszed az utazási időt, hagysz egy kis (vagy nagyobb) ráhagyást, hogy biztosan odaérj a buszhoz időben, akkor nem a szerencsén múlik, hogy eléred-e, mert lényegesen nagyobb eséllyel el fogod érni. Ha annyival előbb odamész, hogy ne késd le, hogy egyel korábbi buszt is el tudj érni és még így is időben odaérj, ahova kell, akkor még az sem a szerencsén múlik, hogy esetleg kimarad valamiért egy busz, mert te még akkor is időben oda fogsz érni amiatt, hogy megtetted a szükséges előkészületet, hogy a szerencse/körülmények kedvezőtlen alakulása ne tudja szabotálni a terveidet.

Ahogy a mondás tartja: A szerencse ahhoz pártol, aki észnél van. Minél alaposabban tervezel a bizonytalansági tényezőkkel (pl. hogy mennyire jár pontosan a busz, megtörténhet-e, hogy lerobban, stb), annál jobban be tudod magad biztosítani, hogy a véletlen, rajtad kívülálló tényezők minél kevésbé tudjanak akadályozni.

A kocsikban azért van pótkerék, mert statisztikailag mérhető valószínűsége van, hogy előfordulhat egy defekt, ami miatt nem tudnál a kocsival tovább menni. De ha van nálad egy pótkerék, akkor ki tudod cserélni és tovább tudsz menni. Minél felkészültebb vagy a problémákra és ezért megteszed a szükséges előkészületeket, hogy ne okozzanak gondot, annál jobbak az esélyeid, hogy ne a szerencsén múljon a helyzetek kimenetele.

Irtó fontos viszont a gondolkodásmód, mindset is, hogy valaki hogyan szemléli a világot. Aki szerencsésnek tartja magát és ennek megfelelő pozitív szemléletben gondolkodik a világról, élethelyzetekről, az nagyobb eséllyel fogja minden helyzetben a jót, a lehetőséget, a megoldásokat megtalálni. Akinek olyan negatív a szemlélete, hogy magát szerencsétlennek tartja, úgy gondolkodik magáról, hogy neki nem lehet soha szerencséje, vele semmi jó nem történik, az ehhez az énképhez keresi folyamatosan az igazolást az őt körülvevő világban. Mindig a rosszat látja meg mindenben, mindenből arra a következtetésre jut, hogy minden milyen rossz és emiatt még a kínálkozó lehetőségeket is problémaként, nehézségként éli meg, a lehetőségeket észre sem veszi, elszalasztja. Ez lehet akár egy öntudattalan önszabotázs is, lehet tanult tehetetlenség, de a probléma megoldó képességek hiánya is.

Akár kifogásokat és mentségeket keresel, akár megoldásokat a problémákra, mindenképp azt fogsz találni, amit keresel.

Ajánlott olvasmány Ryan Holiday: Az akadály maga az út című könyve.