Hogyan érjem el hogy ne vegyem magamra amit mások mondanak rólam?

Ez nem jellemhiba, inkább egy berögzült gondolkodási reflex.

Amikor ilyesmit hallasz, tedd fel magadnak ezt a 3 kérdést:

Ki mondta? Ismer engem egyáltalán, számít a véleménye?

Mi a bizonyíték rá, hogy ez igaz?

Ez tény, vagy csak egy indulatos vélemény?

A legtöbbször itt fog szétesni a „ez igaz rám” gondolat.

Mások véleményéhez nincs közöd.

Az, hogy valaki rád mond valamit:

nem definiál téged

nem írja át a személyiséged

nem „bevonzza” a valóságodat.

Ez inkább olyan, mintha valaki azt mondaná az utcán:

„piros az ég”

Attól még nem lesz az.

Amit valójában fejlesztened kell: belső stabilitás.

A „leszarom mások véleményét” cél helyett hatékonyabb:

„tudom, hogy ki vagyok, és nem dőlök be minden külső zajnak”.

Ez belső mérce: mi számít neked normálisnak, értékesnek.

Random emberek impulzív beszólásai csak külső zaj.

Minél erősebb az első, annál kevésbé hat a második.

Gyors , hatásos gyakorlati trükk:

Amikor kapsz egy negatív megjegyzést, mondd magadban:

„Ez egy információ arról, hogy ő most így érzi magát / így kommunikál, nem rólam szóló tény.”

😁 Ez az Ő PROBLÉMÁJA.

Ez kicsit távolságot csinál a gondolat és közted.

Az emberek néha:

feszültek

frusztráltak

bunkók

projektálnak (rád tolják a saját idegességüket).

Nem mindent érdemes „magadra venni”, mert sokszor nem is rólad szól.

Külső kontrollos személyiség vagy, mint az emberek döntő többsége.

Ez azt jelenti, hogy nem önismeret útján alakítod ki a saját magadról alkotott képet, hanem az alapján, hogy mások mit mondanak rólad.

Ülj le egyszer csendben, egyedül és gondold át ezt az állítást:

"Senki nem ismer engem jobban, mint én saját magamat, ezért senki nem képes engem pontosabban és reálisabban véleményezni, mint én saját magamat."