Ha beszélgetsz valakivel akkor könnyen jön a mondani való?

Hasonlóan vagyok, hasonló tapasztalatokkal.

Próbálkozni kell, úgymond "erőltetni", hogy akarj beszélni.

Én úgy "gyakoroltam", hogy elképzelt szituációkat, elképzelt emberek között "megbeszéltem". Valamit segített, de az élőben próbálkozás ("edzés") jobb.

Ha olyan helyen és olyan emberrel/emberekkel vagyok, akkor igen, jellemző, hogy megszólalni se tudok. Ezeket a társaságokat kerülni szoktam, mert érzem, hogy egyszerűen nem illek oda, ami rendben is van.

Egy másik társaságnál, ahol gondolkodnom se kell megszólalás előtt általában olyan, ahol befogadóak, nem megalázóak ha valamit félre mondok, közösek az érdeklődési köreink.

De vannak olyan időszakaim, amikor egyszerűen nincs kedvem beszélgetni, csak egyedül lenni. Ilyenkor nem megyek társaságba.

Vagy csak ha hallgatni akarom mások beszélgetését, szólok, hogy most nem vagyok beszédes kedvemben, de nagyon érdekel a téma. :))

"Ez valami betegség lenne?"

Dehogy betegség, ne hülyéskedj. Egy csomó ember küzd ezzel, valakinek könnyen megy, megtalálja a közös hangot a másikkal, van akinek nem. (Nekem is nagyon nehezen megy.)

Közös érdeklődési kör esetén egyszerűbb, na meg ha sokat vagy emberek közt, belerázódsz. Kérdéseket is ki lehet találni, amivel könnyebb beindítani a beszélgetést.

Van akivel nem is szeretnék beszélgetni, 1-2 ember meg le sem tud rázni.

De a legjobb, amikor érzed a flow-t úgy is, hogy csendben mentek egymás mellett. Nagyon jó ilyen emberre lelni, akivel ilyen összhang van, akár már felületes ismeretség után is.