Aki munka közben sokat van emberek között szabad idődben mennyire szeretsz barátokat, családdal találkozni?

Semennyire. Nekem a közvetlen családtagokra, barátokra sincs. A szüleimet is akkor látogatom, mikor befigyel három szabadnap egymás után, mert egy kell ahhoz, hogy megcsináljam a testem fenntartásához szükséges dolgokat (főzés/meal prep, mosás, takaritás, hosszabb edzés), egy meg kell a lelkemnek, azon van, hogy elmegyek túrázni, direkt kihalt útvonalra, hogy senkivel ne találkozzak lehetőleg, de olyan is van, hogy egész nap otthon olvasok, vagy simsezek, vagy ebben a jó időben kimegyek a Duna-parta, és ott töltődöm D vitaminnal, meg egyedülléttel és vizcsobogással.

Mondjuk én eleve egy introvertált ember vagyok, aki beleszeretett egy extrovertáltaknak való karrierbe, és nem nyolc óra a munkaidő, hanem inkább 10-12, jól megfizetik, de néha elgondolkozom azon, hogy milyen nem anyagi árat fizetek ezért.

NAGYON. Munkahelyen emberek között egy professzionális “álarcban” vagyok, a velük való kommunikáció a munkakör része, aminek a kereteit, szabályit az adott cég vagy a megoldandó feladat szabja meg.

Barátokkal, családtagokkal, párommal felszabadult vagyok (mondjuk ebben az is segít, hogy csak olyanok vannak az életemben, akikkel őszintén jól érzem magam), hozzájuk nem kell “social battery”, mert nem merítenek le, hanem feltöltenek.