Nem vagyok rossz ember, mégsem szeret senki. miért?

Egyrészt: honnan tudod, hogy senki nem szeret? Van családod? Ha saját nem is, szüleid, testvéreid, távolabbi rokonaid... valamiért nekem mindig csak a "véletlen" találkozásoknál tudatosul, hogy hozzájuk többször kéne járni, mert jól érzem ott magam...

Másrészt: nem kell mindig mindenki kedvében járni [mondom én...] - amit könnyen megtehetsz, azt tedd meg, ill. amiről úgy érzed, hogy belefér, add meg a többieknek, de a saját elveidet, gondolkodásodat ne áldozd föl - és hagyj időt magadnak is. Ha bunkó vagy, nyilván nem fog segíteni :) Gondolom, aki kifelé mindig bunkó, mindenkivel, nagyon egyedül lehet...és leginkább saját magával van problémája.

Lehet, hogy ez a helyzet nálad is? Azon a költözés nem segít....

Próbáld meg élvezni, hogy egyedül vagy - hogy olyat is megtehetsz, amit ha nem így lennél, nem tehetnél; hogy van időd megállni, vagy legalább lassítani, és végiggondolni, mit is akarsz valójában. Ha magadban, egyedül jól érzed magad, mondhatni boldog vagy, nem fognak kerülni.... Olyan, mint a gyerek :) Ha nagyon akarod, hogy legyen, nehezen fogan meg....de ha "lemondasz" róla [mivel vallásos vagyok, írnám, hogy odaadom az egészet Istennek: Te akartad, akkor legyen úgy; ha akarod, úgyis lesz, ha nem, úgysem, minek még az idegeskedés, görcsös kapaszkodás is] - akkor megérkezik.

Ha belefáradtál: add fel, ne erőlködj, csak élj...és fedezd fel magad, hidd el, érdemes lesz! Amint értékeled magad, tiszteled magad, mások is ezt teszik majd.

Bocsánat ha hosszú voltam v. nem ide illő :$

29/l

Ne akarj senkinek se a kedvébe járni csak azért, hogy kedveljen. Egy másik ember szeretetét, megbecsülését másként kell elérni. Szerintem ne erőlködj, maradj olyan, amilyen vagy. A bőrödből úgyse tudsz kibújni, hosszú távon nem játszhatod meg a barátságos, kedves, segítőkész,.... embert.

Inkább legyél kicsit nyitottabb, oldottabb mások felé. Talán az volt eddig a baj, hogy annyira görcsösen akartál megfelelni másoknak, és ez visszaütött.

Nehogy már egy ilyen miatt elhagyd a hazádat. Rád itt van szükség! Itt a helyed, nem máshol. Nem is értem, miből gondolod, hogy külföldön majd a keblükre ölelnek. Ott is csak ugyanolyan emberek vannak, mint mi itt, csak más a nyelvük.

Egyébként meg biztosra veszem, hogy igenis vannak, akik nagyon szeretnek, csak azokat annyira természetesnek veszed, hogy már nem is számítanak neked. ( apukád, anyukád, nagymama, testvér...)

Ne keseredj el, minden jobb lesz! Fel a fejjel!

[Második válaszoló vagyok]

Ha van néhány napod, és tényleg eleged van (vagy nem akarod megvárni, hogy az legyen teljesen), ajánlanék egy helyet. Jezsuiták működtetik, lelkigyakorlatos ház, DE ateisták ill. mindenféle vallásúak megfordulnak ott, mert annyira nyitott és segítőkész az egész. Van egy lelkigyakorlat-típus, amit nem sokan ismernek: személyesen kísért Szent Ignáci lelkigyakorlat. Itt nem hallgatsz előadásokat, nem kötelező semmi, csak hogy a másikat ne zavard: ugyanis csendes az egész. Nem szól senki a másikhoz 3-4-7 napon keresztül (van 30, sőt 90 napos is...azért az már merész ;)). Viszont kapsz egy kísérőt, aki szerintem jobb, mint egy pszichiáter [orvos vagyok, tudom, hogy a pszichiáter is fontos, de inkább egy jó kísérőt ajánlanék bárkinek - saját tapasztalatból is, és van gyakorlatilag ateista barátom, akinek szintén ez volt a legjobb....]. Annyit beszélsz vele, amennyit szeretnél, amennyire szükséged van. És nem oldja meg helyetted a problémákat, hanem ajánl egy-két szemszöget, vagy egy-két olvasnivalót, vagy gondolatot stb. Vele találkozol minden nap. Ezen kívül, ha szeretnél részt venni rajta, van minden nap szentmise is [nyilván nem kötelező, de teljesen más, mint egy "rendes" templomban].

Azért jó ez, mert teljesen egyénre szabott. Megkérdezik, mit szeretnél - a legtöbben végre egy kis nyugalmat, békét keresni mennek oda. Egész nap sétálhatsz a környéken, erdőkben, hegyekben....és magad lehetsz. Erőt gyűjthetsz.

Két helyen vannak: Dobogokőn és Püspökszentlászlón. Megnézheted: www.manreza.hu és www.eletrendezeshaza.hu

Ha gondolod, írok még róla [akár levélben is], most inkább nem részletezem tovább. Nem kell elhinni, hogy segít - meg kell próbálni. Még mindig olcsóbb/egyszerűbb, mint elmenni külföldre. Az egyfajta menekülés, és sajnos nem oldja meg a dolgokat. Amivel szembe kell nézni, jobb mihamarabb...

[marha okosnak tűnhetek, de hidd el, tudom, miről beszélek, volt min keresztülmennem, hasonlókon is, mint neked, talán rosszabbon is]