Úgy érzem, nem bírom már tovább. Mit csináljak, min változtassak?
Nagyon szánalmas itt megírni a problémáim, de senki nem ért meg a környezetemben, még a barátom sem, akivel pedig együtt élek. Emiatt nagyon sok veszekedésük volt az utóbbi időben, idegbeteg és erőszakos vagyok vele. Rajta töltöm ki minden fájdalmam, nem ezt érdemli.
Nem értem el semmit az életben, anyám leszar, apám még inkább, az egyik tesóm börtönben, a másik egy lotyó. A velük való kapcsolattartás a régi életemet juttatja eszembe, a családot, amitől csak mocskot kaptam. Nem vettek fel egyetemre tavaly, most megint jelentkeztem, de csak olyan szakra látok esélyt sikeres felvétel tekintetében (gyógypedagógia), amiben úgy érzem, nem tudnék helytállni, hiába érdekel. A két jelentkezés közötti szakaszban elvégeztem egy olyan szakmát (idegenvezető), amivel úgy tűnik, sosem/nagyon nehezen fogok tudni elhelyezkedni. Nagyon megbántam ezt a döntést, a bolti eladó (hiába nézik le sokan) ezerszer jobb lett volna. Anyagilag sajnos borzasztó rosszul állok, egyelőre nem engedhetem meg magamnak, hogy újabb szakmát tanuljak (ugye ez már a 2. lenne, azaz fizetős). Most (főleg a nyáron, de egyetem mellett is), szeretnék dolgozni, de nagyon nem akar összejönni, pedig tényleg keresem a munkát, több helyen is voltam már, de tanulói jogviszonyom nincs, egy szutykos érettségivel pedig nem lehet elhelyezkedni. Most talán lesz végre valami, de ez sem 100%... Önmagammal elégedetlen vagyok, dagadtnak és csúnyának tartom magam, de ami még rosszabb, hogy gyengének. Már hatodikban elhatároztam, hogy kitörök a családomból, teljesen más életmódot folytatok majd, mint anyámék. 19 éves vagyok, de nem érzem, hogy bármit is elértem volna (nincs jogsim, nincs felsőfokúm, eddig csak 2 helyen dolgoztam...) Volt osztálytársaim közül többen jogra/pszichológiára járnak, én meg... pff... Jó emberi kapcsolataimból nagyon kevés van, senkiben nem bízom igazán. Félek, hogy ez az egész viselkedésem a kapcsolatom rovására megy. Tudom, hogy velem van a baj, valamin változtatnom kéne, de nem vigasztal semmi. Az meg főleg nem, hogy "majd minden rendbe jön". Tisztában vagyok azzal is, hogy mások az enyémnél ezerszer rosszabb helyzetben vannak, de sajnos ettől sem érzem magam jobban.
Kérlek, ne osszatok le, tudom, hogy a bunkóságnak is van pozitív funkciója, erősebbé teszi az embert, de most ha lehet, inkább ne, jó? Köszönök minden tanácsot.
Szia!
Én csak annyit tudok tanácsolni, hogy tarts ki. Nem lehet jó ilyen környezetben felnőni. A helyedben találnék valami hobbit, ami lefoglal, kikapcsol. Járj el társaságokba, ismerkedj, hátha találsz olyan embert, akiben megbízol. A múltodat próbáld elfelejteni, próbálj más ember lenni. Kezd új lapot az életedben. Én is ezt tettem. Ha nem találsz hobbit, járj el futni, sportolni, és pihenj. Adj magadnak időt, hogy feldolgozd a dolgokat. Azon nem gondolkoztál, hogy külföldre menj? Hátha ott el tudsz helyezkedni, hátha magad mögött tudod hagyni a múltad. Soha ne add fel!! Bízz bennem, hogy minden rossz után jó is jön. Ha hiszel magadba, és bízol magadban, eléred céljaidat.:) Sok sikert!
Succulent 15/L
Szia, első vagyok!
Még annyit szerettem volna hozzáfűzni, hogy ne hasonlítsd magad mások teljesítményéhez, lehet, te másban vagy jó. Ne becsüld le magad. Beszélj a barátoddal arról, amit érzel, hátha megért téged. Ne tartsd magad csúnyának, mert ezzel is csak negativítást sugározol magadnak. Na meg, a barátodnak úgy tetszel ahogy vagy.:)
Hidd el, nekem is vannak olyan hangulataim, amikor gyengének és senkinek érzem magam. Én nem vagyok pszichológus, de szerintem keress fel egyet. Nem azért, mert hülye vagy, hanem azért, hátha tud segíteni. Én is járok, és sokkal jobban érzem magam azóta. Ha akarod, ajánlok neked egyet.:)
Ha kell a segítség, szívesen segítek.
válasza:Szia,semmiképp nem leosztani akarlak,távol áll tőlem az ilyesmi,a leírtak alapján valahol érthető hogy miért vagy tele csupa negatív érzéssel,és hogy miért viszonyulsz úgy az élethez ahogy,de! Most leírhatnám én is hogy mi minden az amit nem értem el az életben 29! évemmel és meglepődnél de közel azonos dolgokat tudnék felsorolni mint te.A "szutykos érettségimmel" keresem a kenyerem,legkevésbé sem élek fényűző életet,viszont soha nem rágódom azon hogy mások mit és hogyan csinálnak,mivel és mit értek el eddig.Ha nem akarsz mások után loholni,és folyton másoknak megfelelni talán még nem késő megtanulnod élvezni az életet hisz nagyon fiatal vagy.Egyszerűen túl sok és túl nagy elvárással vagy magad iránt,nem kell mindenkinek felsőoktatásban tanulnia,nem beszélve arról hogy 6 diplomával is lehet az ember munkanélküli (láttam már rá példát sajnos).
Elsőnek a gondolkodásodon változtass,ne a rossz dolgokat tartsd szem előtt folyton,mint írtad sokkal nehezebb életúttal rendelkező emberek is vannak nálad,és bár ezzel nem is lehetne vigasztalni senkit,de tedd meg vele az első lépést és szépen lassan minden másban is bekövetkezik a változás éspedig jó irányba.Mivel családot nem választhat senki emberfia,el kell fogadnod hogy ők olyanok amilyenek,ha semmiképp nem tudtok kijönni egymással,és úgy érzed csak rossz irányba befolyásolják életed,tarts velük lazább kapcsolatot,fókuszálj a saját életedre,a párodra,a közös jelenre.Ha továbbra is maradsz a jelenlegi gondolkodással,és mindig negatív,letört,és ideges leszel jó úton jársz hogy még lejjebb kerülj azon a bizonyos lejtőn...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!