Ezzel lehet valamit kezdeni?

Először is, nagyon nehéz lesz megfogalmaznom, de megpróbálom.

Már kiskorom óta gyötör az idő múlása. Az első rossz élményem nem tudom hogyan jött, egyszerűen nézte anyukám a tévét (szimpla politikai műsor ment, semmi különleges), majd eszembe jutott, hogy megfogunk halni egyszer, és eszméletlenül elkezdtem bőgni. 5-6 éves lehettem szerintem.

Még mindig csak 19 vagyok, de egyszerűen nagyon nehéz kibírni, ahogy telik az idő, ahogy múlik minden. Pl. az egykori általános sulis iskolatársaimat ha meglátom, mindig eszembe jut, hogy mennyi év eltelt, mennyire megváltozott mindenki. Hogy az az idő már nem jön vissza sosem.

Ha meglátok egy ismerőst, mindig nosztalgia-érzés fog el, ilyenkor a beszélgetések is erre terelődnek. Tényleg olyan érzésem van ilyenkor, mintha 60 éve nem találkoztunk volna és idős emberekként beszélgetnénk... Már sokszor elképzeltem, ahogy megöregszem, egyedül maradok, stb.

Vannak éjszakák, mikor azzal álmodom, hogy a koporsóban porladok halottként, ilyenkor felriadok és elég rossz érzés fog el. Nagyon sok dolgot leírnék még, de egyrészt ahogy említettem nehéz megfogalmazni, másrészt nem akarom túl hosszúra.

Miért gondolom ezeket, vagy csak valamit túlgörcsölök? Természetesen nem mindig ezen jár az eszem, de elég sokszor. Esténként különösen ilyen és hasonló érzések fognak el.