Csak szerintem kevés az "értékes" lány?

Szia, én a szülőket hibáztatom azért, hogy ennyire nem foglalkoztak eleget a gyerekükkel és ilyen nő vált belőlük. Meg lehet majd figyelni már most is nemcsak a huszon-, hanem a harmincas nőkön is, hogy mennyi magányos és boldogtalan van közöttük pont azért, mert nagyon kevés ember van, aki nemhogy szeretni nem tudná őket, de elviselni sem, a maradék aki meg el tudná, az meg ezeknek a nőknek nem kell. Arra tanították őket, hogy önzők legyenek és tapossanak át mindenkin, nem tudnak nőként viselkedni, nincs tartásuk, még 30 évesen is teljesen határozatlanok, minden nap mást akarnak.

Nem akarom túlgondolni ezt a nagyon is létező társadalmi problémát, de hidd el, hogy ez is csak üzlet. Az egyedülálló, magányos emberek hozzák a legtöbb hasznot, ők a legnagyobb fogyasztók minden téren.

Szia, a gyengébbik nem képviselőjeként vagyok itt. Szerinted kevés, tudod, ebben az a szép, hogy szerintem is. Viszont azt el kell mondjam, hogy nem mindig érdekes az ami annak tűnik és ez nem csak a nők, lányok, hanem a férfiak, fiúk esetében is.

Lehet, hogy te nem sokkal találkoztál, pedig hidd el léteznek, csak lehet, hogy nem körülölted, vagy te nem látod esetleg elbújnak ;)

17/L

37 éves nő vagyok, és ezt a soraim elején tartottam fontosan közölni. Az észrevételed egyik fele fiúkra is igaz, mert 22-24 év körül még nekik sincs általában benőve a fejük lágya (nem szó szerint), de ez nem olyan nagy baj, mint az,hogy valóban kevesebb az értelmes, jólelkű csaj. Szerintem az érettséget azon értik, hogy 16 évesen már dugnak, mint a nyulak és azt hiszik, hogy ezzel egyidejűleg már tapasztaltak is. Pedig az érett gondolkodáshoz rettentő sok dolgon kell átesni, amit az ember a saját bőrén tapasztal, legyen az hideg, meleg. No de én sem okoskodok itt tovább, mert lehet húsz év múlva is azt mondom, milyen kis hülye voltam 37 évesen, tehát ez az egész dolog relatív.

Saját tapasztalatok: Nekem nagyon sok fejfájást okoztak annak idején lányok, csajok, felnőttnek nevezett nők. Sajnos ebben igazad van, a nők gonoszabbak, rosszindulatúak alapból. Épp ezért nehezen is ismerkedem nőkkel, jobban érzem magam férfiak társaságában. A minap a férjem mondta, hogy eljön a kollégája, akivel semmi bajom nem is volt, aztán kiderült, hogy a felesége is jön vele. Hirtelen bestresszeltem, hogy mi lesz, hogy lesz, vele foglalkozni kell, kedveskedni, majd azt nézi mekkora rend van nálam, vagy mekkora nincs, kényszerű beszélgetések hülyeségekről. Nem is ismerem szegényt, lehet tök normális, épp ezért akkor jöttem rá, hogy nőfóbiám van. Ezért utálok pl. fodrászhoz járni. Azt nézik mi van rajtad, hogy nézel ki, milyen frizurát csináltatsz. Míg vágja a hajad kivallat, kifaggat, a bugyiból is kiforgat. Szültél -e már, ha igen miért, ha nem miért nem. Azt a falhoz állított kérdezőbiztos mendergős ménküjét, hogy nincs jobb témája.

A sógornőmmel tíz éve harcban állok, mert egyszerűen nem bír engem. Szóval sok okom van rá, hogy kerüljem a saját nememet, tudom én sem vagyok tökéletes, de minek hívjam ki a sorsot magam ellen? Lehet, hogy a természet rendje ez a viselkedési forma, amit úgy nevezünk, hogy rivalizálás, páváskodás. Talán azért találsz zömében több ilyen csajt, mert ösztönösen ez a normális viselkedés, ha a hormonokat vesszük figyelembe. Még kitérhetnék példaképp az állatok között folytatott nemi harcokra, de már nem akarok jobban bele folyni. Mi is ösztönlények vagyunk, hidd el, csak mi tudunk beszélni és van szánk, amivel minden megtudunk magyarázni.