Kezdőoldal » Emberek » Egyéb kérdések » Hogyan könnyítsem meg a lelkem?

Hogyan könnyítsem meg a lelkem?

Figyelt kérdés

3 éve nagypapámmal volt egy csúnya nézeteltérésünk, egy ideig nem beszéltünk ez után... Egy idő után ismét elkezdtünk beszélgetni, de soha többé nem volt olyan közöttünk a kapcsolat, mint az előtt. 2011-ben beteg lett, ekkor bár közelebb kerültünk egymáshoz lelkileg, mert sokat segítettem neki, ( és az egész család is) még így sem volt olyan, mint a vitánk előtt. Azon év ősszel elhunyt.

Szerettem volna bocsánatot kérni tőle a vita miatt, de ezt rendesen sosem tettem meg, nem ültem le vele, s nem beszéltem meg vele a félreértést.

Azóta is nyomja a lelkem, hogy nem tudtam tőle rendesen bocsánatot kérni, s hogy ő így ment el közülünk.


Nagyon fáj emiatt a lelkem. Mit tegyek?



2013. aug. 18. 00:09
 1/8 anonim ***** válasza:
100%
Részvétem. Szerintem a nagypapád pontosan tudta hogy hogy érzel, nem hiszem, hogy haragudott volna rád, ő sem akarná, hogy ezen emészd magad.
2013. aug. 18. 00:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:
100%
Szerintem sem ment el nehezteléssel, de még mindig megteheted... Este, pl alvás előtt képzeld el hogy a közeledben van, figyel rád, szólítsd meg és mondd el neki amit szeretnél.
2013. aug. 18. 01:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:
100%
Én egyik nagyszülőmet sem ismertem, úgyhogy nem számítok rutinosnak a témában, de egyet értek az előttem szólókkal. Nem hiszem, hogy neheztelt volna rád. Te kezdted amúgy a vitát? Mert, ha nem akkor meg főleg nincs miért emésztened magad.
2013. aug. 18. 11:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 A kérdező kommentje:

Köszönöm válaszokat!


A vita egy félreértésen pattant ki, ami így utólag nézve

tök értelmetlen volt... Valahogy mindkettőnk indította el ezzel a félreértéssel a vitát, aztán szó szót követett, s darabjaira hullott minden.


Próbáltam már úgy, hogy átmentem a papa házába, s egyedül ott maradtam egy pár órát, de csak sírásig jutottam, s nem könnyebbültem meg.


Sokszor előjön az a kép, amikor utoljára láttam őt a kórházban, amikor kiengedték az intenzív osztályról. Jól érezte magát, rejtvényt fejtett, mosolygott. (ekkor már azonban tudtuk, hogy nem valószínű, hogy hazajön, pár nap múlva elhunyt), megtehettem volna akkor, de akkor nem ez foglalkoztatott, hanem az, hogy látom őt, és akkor az volt a legnagyobb öröm számomra ( még úgy is, hogy tudtam, hogy nem sokáig lesz ilyen jól).

Ettől függetlenül nagyon vártuk haza, kitakarítottam az egész házat, hogy mire hazajön, rend és tisztaság legyen.

Nem így lett, s halál híre nagyon rosszul érintett, onnantól kezdve pedig ez van a lelkemben.

2013. aug. 18. 13:02
 5/8 anonim ***** válasza:

Az nem baj hogy nem foglalkoztatott ez a téma akkor. Szomorú, de lehet, hogy ő maga is tudta, érezte már akkor amikor kiengedték, hogy nem sok van hátra.

Az nagyon jó hogy nem fojtod el a dolgot és szembe tudsz nézni evvel az egésszel. Én ilyen szinten biztos nem lennék képes rá, pedig nekem is távoztak hasonló módon rokonaim.

Volt köztetek egy kötelék, ez érezhető, de szerintem jól csinálod - én pl teljesen átéltem a leírásod, ráadásul frissnek mondható még az élmény.. Ilyen eseteknél amúgy sem az számít hogy hány hónap telt el

2013. aug. 18. 22:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim ***** válasza:
100%

szerintem sem haragszik rád:) biztos vagyok benne, hogy a tetteiden már látta, hogy te sem haragszol rá, és mennyire szereted:)

tudod néha a tett többet mond minden egyes szónál:)

erre gondolj, ne hibáztasd magad:)

segítettél neki sokat. ezzel megtetted azt, ami tőled tellett.

az nagyon jó, amit az egyik válaszoló írt, hogy próbálj vele beszélgetni magadban, amikor csend van, mond el neki mindazt, amit szeretnél, kérj tőle bocsánatot, hidd el, hogy hallani fogja, és megbocsájt. amit egyébként szerintem már meg is tett, még ha nem is mondta:)

arra azért figyelj, hogy ne törj össze lelkileg, ha beszélgetsz vele gondolatban, tehát ne kínozd magad sok könnycseppel, és lelki fájdalmakkal, mert ezt ő sem szeretné.

azt szeretné, hogy elengedd, vidám legyél. vagy menj ki a családoddal a sírjához, gyújts egy gyertyát, és mond el ott is neki. és ezzel próbáld ezt a dolgot végleg lezárni.

veszekedések mindenhol vannak, még is néha elmarad a bocsánatkérés, de azzal, hogy utána jót cselekszünk a másikkal, vagy csak kedvesek vagyunk a másikkal, azzal már meg is történik a megbocsájtás.

a szép dolgokra gondolj vele kapcsolatban:)

2013. aug. 19. 00:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:
sokan azt mondják, hogy ha egy szerettünkkel, aki elment ( lehet élő vagy holt)valamit meg szerettnénk utoljára osztani, akkor írj a fehérpapírra néhány sort ceruzával, amit el akarsz neki mondani, utána pedig csak egyzserűen égesd el. így magadban is lezárod és tovább tudsz végre lépni :) Egyébként ha neheztelt rád, hidd el, már biztosan megbocsátott. Ajánlom figyelmedbe a lelkünk útjai c. könyvet Dr. Micheal Newton-tól. :)
2013. aug. 21. 23:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 anonim ***** válasza:
Sokszor nem kell kimondani a szavakat. Ha már nem nehezteltél rá, azt érezte/tudta, ugyan ez fordítva.
2013. aug. 22. 00:03
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!