Szerintettek jogos hogy állandóan a halálra gondolnak? . A mamám 74 éves a papám 60 éves.

Én is sokszor találkoztam már hasonló szituval, családi-baráti körben, szerintem ez valahol természetes, hiszen azzal a tudattal élünk, hogy egyszer majd meghalunk, és az idő elteltével haladunk folyamatosan efelé, másrészt meg szerintem ilyenkor kicsit a félelmüknek is hangot adnak. Legalábbis mikor a 78 éves dédipapám felhozza rendszerint hogy "majd lejön már nem sokára.." stb.stb. én mindig azt érzem, hogy fél, mert úgy érzi nincs már sok hátra, és az ember fél z új dolgoktól.

De amúgy én is utálom, mikor a szeretteim ilyenekről beszélnek, mégis megértem, hogy beszélniük kell erről.

Persze van, akit születésétől fogva érdekel a halál és szeret erről beszélni.

* "eljön."

bocsánat

Arra gondolnak amire akarnak. Én 15 éves vagyok, és sokszor gondolok az elmúlásra, a halálra, pedig egyeltalán nem vágyok rá, egyszerűen nem félek tőle.

Nem hangoztatom, itt se osztanám ezt meg veletek, ha nem lenne az oldal anonim.

Nem mindegy, hogy csak gondolnak -e rá, vagy vágyakoznak utána.

Ha vágynak rá, és beszélnek is róla, akkor bizony gond van, de ettől függetlenül "jogos" a dolog.

Mindenkinek joga van arra gondolni, amire akar.

Egyenlőre még nem egy Orwell-i világban élünk, ahol a gondolat-rendőrség elvihet minket. :)