Ti mit tennétek a helyemben? Van még valaki ilyen helyzetben? (tanulás, munka)

Hm. Közhelyes, de szerintem csináld, amit szíved szerint csinálnál. Én rettenetes nagy hibát követtem el, mert most olyan szakon tanulok, ami irodai/matematikát szervesen igénylő szakmát ad, amelyik kombót én szívből gyűlölök. Kisgyerekkorom óta tűzoltó akartam lenni, de végül is semmiféle támogatást nem kaptam hozzá szülői oldalról, sőt, máshonnan sem, így kiesett. Elég akaratos ember vagyok, kijelentettem, hogy erre márpedig nem, de a többi helyre meg nem fértem be túljelentkezés miatt, vagy nem indult a választott szak, mert nem voltunk elegen. Végül csakis azért adtam be a derekamat erre a szakra, mert ugyanabban a városban tanulom, mint ahol egy "bizonyos" lány is. Viszont még ma voltam második nap és RETTENETES! Egy kínszenvedés minden pillanata. Jól keresnék vele, ez tény, de úgy döntöttem, ha a szüleim nem változtatnak a hozzáállásukon, akkor teszek róla magam, hogy ne kelljen tovább tűrnöm (manuálisan megbuktatom magam). Tehát én pont ebben a helyzetben vagyok, ezért is mondom, hogy NE menj olyan szakra, ami nem érdekel.

Olyanra ne menj, ami egyáltalán nem érdekel, de próbálj reális keretet adni a vágyaidnak. Nincs valami átmeneti megoldás? Mit akarsz csinálni? Úgy könnyebb lenne tanácsot adni.

Jó, ha az embernek sok pénze van, de nem ér semmit, ha ennek az az ára, hogy napi 8 (vagy több) órában olyan dolgot csinálsz, amit utálsz. Ha sokáig teszel így, egy idő után besavanyodsz és a stressz, meg a feszültség miatt betegségeid lehetnek, + az emberi kapcsolataidra se lesz jó hatással. Amúgy meg ne gondold azt, hogy az egyetemi végzettség egyenlő a jó életszínvonallal. Manapság a diplomával kevesebb lehetőséged van munkát találni, mint egy sima szakmával. Én azt tanácsolom, ne pazarolj éveket és pénzt egy olyan szakra, ami nem érdekel, inkább dolgozz tovább, ahogy eddig.