Titeket érdekel a többi ember? Foglalkoztok vagy törődtök a bajukkal, dolgukkal, problémájukkal?

Az a gond a törődéssel és a segítséggel, hogy mindkettő relatív, ahogyan előttem is írták.

Vannak személyek, akikkel ha elkezdesz törődni pusztán jó szándékból, akkor egyrészt egy idő után teljesen természetesnek veszik azt az időt, türelmet és munkát, amelyet te beléjük fektetsz, másrészt egyre többet várnak el tőled és egyre kevesebbet várnak el saját maguktól.

Saját tapasztalatból írom, hogy sokszor voltak olyan esetek, amelyekben az elején még indult egy adott szintről a kérdezősködés és a követelőzés tanácsok szempontjából a másik részéről, de ez a szint idővel nemhogy pozitív irányba alakult volna, hanem negatív irányba kezdett el alakulni, abból a szempontból, hogy a másik már tőlem várta el, hogy én diktáljam neki minden lépését, akár egy “ pótagy “, ergo még azokat az önálló gondolatait is elveszítette, amelyek az elején még megvoltak.

De nem is az elveszítés a megfelelő szó, hanem az elkényelmesedés. Valaki megakad adott ponton az életében és miután kisegíted őt, azután már azt is elvárja tőled, hogy az életének minden szegmensével foglalkozzál, minden gondjára találj megoldást, minden panaszát old meg stb.

Azzal a hasonlattal tudnám ezt a legjobban szemléltetni, hogy vannak emberek, akiknek ha egyszer dobsz egy mentőövet, akkor utána már az egy méteres vízben is elfelejtenek úszni.

Igen, engem érdekelnek mások.

Ha vannak problémáik, az a minimum, hogy meghallgatom őket. Segiteni nem mindig tudok nekik, de jó hallgatóság vagyok. :)