Mit tehetnék ebben a helyzetben?

Nem vagy köteles egy alkoholista apával együtt élni. Elmúltál 18, a nővéred is, felnőttek vagytok és dönthettek a saját életetekről. Miért kellene egy ilyen szülővel maradnod? Mi köt hozzá? Csak azért, mert a génjeidet tőle kaptad? Ez semmire sem jogosítja fel! Mert Apának nem lehet az olyan embert nevezni, amit te leírtál! Egy apa törődik a gyerekeivel, elviszi iskolába, orvoshoz, amikor kicsi, megtanítja biciklizni, görkorcsolyázni, megvigasztalja, ha elesik, ha nagyobb, akkor tanácsot ad, ha szerelmes, vizslatva figyeli a fiúkat, akikkel barátkozol, szeretne minél többet megtudni róluk, mert félt téged! A tied ilyen volt?

Én kevesebbért hagytam ott a szüleimet, egyetlen sporttáskába titokban belepakoltam a ruháimat és a fogkefémet, és leléptem. Még az ékszereimet is kitettem a konyhaasztalra, mert örökösen a fejemhez vágták, hogy az az ő pénzükből lett véve. Új életet kezdtem, amiben nekik már nem volt helyük. Nehéz volt, de most, 22 évvel később is csak azt tudom mondani, ma sem tennék mást!

Mi a gondod? Hogy éhen fog halni? Az már az ő döntése lesz, hogy nekiáll törődni az állatokkal és a házzal, vagy a retkes, koszos ruhájában, amit senki nem mos már neki ki, belefullad az alkoholba, a hányásba és a sz@rba!! Esetleg megfagy a fűtetlen lakásban, mert inkább szesszel fűti magát, belülről! Mindenki dönt a saját sorsáról! Sajnos azt kell mondanom, még az anyukád is választhat, vagy teljesen tönkremegy a férje mellett, vagy új életet kezd veletek! (Én bármennyire is szeretem a férjemet, biztos, hogy a gyerekeim mellett döntenék. Nektek még van lehetőségetek, jövőtök, de egy beszűkült tudatú alkoholistának már nincs!)

Nehéz a döntés, tudom, én is sokat vívódtam, de minden perccel kevesebb lesz a jövőtök!

Szurkolok Nektek, hogy jobbra forduljon a sorsotok, de ne feledd el, ezt te is alakítod! Kérlek írd meg, miként döntöttetek, mi lett veletek!

Szebb karácsonyt, sok kitartást és erőt!