Van olyan hogy az ember nem tud senkit hülyének nézni? Gondolok itt a szellemi fogyatékosokra, és elmebetegekre.

Én javarészt empatikus vagyok, tehát -ahogy te hívod őket- "hülyékkel" általában együtt érzek, és nem nevetem ki, de esetenként nem bírom megállni, ne mosolyodjak el, vagy nevessem ki, de ez szerintem mindenkiben benne van. Az ember alapjában kárörvendő (még ha nem is ismeri el, hiszen mindenki ugratja néha a másikat, még ha csak az ismerőseit is).

Pont a hétvégén láttam egy hajléktalant Kökin a 202E-s busz megállója közelében, ahogy rázza a fejét, mint aki folyamatosan tagad. Ezt csinálta kb. 3-4 percig, majd váltott és bólogatott helyette. Biztos elfáradt már a nyaka. :D

Én mindig azt mondom, relatív, hogy ki a normális. (Jól ábrázolja ezt a Gothika című film.)

Velem is előfordult egyszer, hogy elnevettem magam egy duci nagydarab fogyatékos fiún, ahogy a hónalját szagolgatta, de talán ez az egy eset volt. Egyébként az általad említetteket nem nézem hülyének, ők nem hülyék, csak mások.

#5

Főleg azután jössz rá erre igazán, amint olyan munkakörben dolgozol, ahol jönnek-mennek az emberek, és azokkal foglalkozol. :D