Miért van az hogy ennyire nem érdekel semmi amivel az emberek foglalkoznak?

Jó lenne egy kicsit részletesebben, mi az a sok minden, és mi szeretnél lenni. Ha elindul ez az enyhe depresszív folyamat, hogy "üresnek érzed a világot" , próbálj nem belesüllyedni. Ilyenkor ez a lehúzó erő működik, ezért ez nem könnyű. De ha találsz valamit, ami ellenerő, akkor nem mélyül tovább, megfordul. Néha pl én, ha hasonlót érzek, elkezdek firkálni, rajzolgatni, írni - egy kicsit össze-vissza, lazán, ahogy jön, és nekem ettől elmúlik.

Vagy egy-egy jó vers segít. Márai írta a naplóban, rossz kedve volt, mélyült volna bele, elmondta csak úgy magának ezt a verset, és a végére meg egész vidám lett:)

FÁRADT vagyok, ringass el, óh Halál! -:

az Érdem itt koldúsnak született

és hitvány Semmiségre pompa vár

és árulás sujt minden szent Hitet

és Becsületet rút gyanu aláz

és szűz Erényt a gaz tiporni kész

és Tökéletest korcs utód gyaláz

és Érc-erőt ront béna vezetés

és Észre láncot Doktor-Balga vet

és Hatalom előtt néma a Szó

és Egyszerű kap Együgyű nevet

és Rossz-kapitány rabja lett a Jó.

Fáradt vagyok, jobb volna messze mennem:

meghalnék, csak ne hagynám el szerelmem!

/Shakespeare LXVI. szonett, ford.:Szabó Lőrinc/

Ezek a tünetek tipikusan a kamaszkor velejárói. Ne izgasd magadat, legtöbbünk keresztülmegy ezen.

Majd kinövöd!