Mit csináljak ha nem tudok bízni emberekben?

A bizalmatlansàg olyan, mintha a falevél nem akarnà ràbízni magàt a gravitàcióra.. vagy a szélre, ami ki tudja merre fújja..

A különbség csak annyi a falevél meg az ember között, hogy az ember azt gondolja van veszítenivalója ha feltétel nélkül bízik, a falevél viszont nem gondolkozik.

Az emberben kialakult egy én kép, a falevélben nem.

Az ember az agyàban él, a falevél viszont a természettel összhangban csupàn létezik. Amikor teljesen megbízol valakiben, képesnek kelll lenned félrerakni az egodat, az énedet, amit àllandóan védelmez az ember.

Pedig ez az 'én' amit félreraksz, csupàn a múltból felépült, beidegződött személyiséged.A körvonalaid.Nem teljes lényed!

Valódi lényed, képes bízni.

Egy szerelmes pàr feltétel nélkül képes bízni.

Azutàn megjelenik az ego, az éned és tönkreteszi az egészet..

Enneke fordítva kellene lennie.

Először bízz magadban, fogadd el magadat, és azutàn màr nem kételyeidet vetíted ki magadból egy ismeretlenre.

Az embert fogod nézni, és nem a gondolatokat amiket ràvetítettél.Inkàbb érdekelni fog, hogy ki ő, éş nem félni fogsz, hogy ebben a helyzetben hogyan reagàlj.

Elfogod fogadni a benne kialakult vilàgot, mert önmagadat is elfogadtad.A félelem attól, hogy bízz akkor múlik el ha nem félsz felismerni azt, hogy nincs veszíteni valód azzal, hogy bízol.Mert ami tényleg a tıéd azt nem vheti el tőled senki, amit pedig elveszíthetsz, az soha nem is volt a tiéd.