Durva volt hogy a halállal poénkodtam?
Hát nem tudom, de előtte nem nagyon gondolkoztam, csak úgy jott... és nem rosszindulatból.
ugyanis sajnos a batári társaságunkból valaki kilenc hónapja elhunyt. imádtuk őt /és imádjuk is annak ellenére is hogy már nincs velunk/, a barátunk sokszor velunk van gondolatainkban és mindig feljon a neve.
na és hát iszogatásokkor még jobban feljon az emléke. két eset volt hogy túlzásba vittem
1. egy kerti party volt, beszégettunk. Rengeteg Peti ismerős van a kornyezetben /az elhunytat is Petinek hívják/ és ahogy ezt hangosan számoltam hogy igeeen, van a Kiss Peti, meg aztán a volt kollega Peti, stb stb, oszeszámoltam kb nyolcat és erre úgy csodálkoztam rá hogy
- Jééé, mennyi Peti van MÉG MINDIG!!!!
felhordultek hogy juuuuj, de pesrze ázért mindenkinek tetszett is és rohogtek rajta!
2. valami téma miatt Peti megint szóba jott , és én íg világítottam rá egy bizonyos tényre a haveromnál:
- naaa, hát pont ezt magyarázom!!! Épp Peti rá az élő pél... na jó nem élő, de példa, hogy ...
a reakció ugyanaz volt.
szerintem ő is rohogne ezeen ahogy ismerem. mint ahogy én is rohognék szerintem.
válasza:
válasza:Ebben semmi durva vagy kegyeletsértő nincs!
Poénnak viszont poén.
Szemforgató dolog, amikor egy nyilván rossz szándéktól mentes jó bemondást úgy állítanak be, hogy "jaj, ezzel ne viccelj!" Miért ne? Mindenben lehet humort találni, csak kulturáltság kérdése.
válasza:Szerintem kontextustól is függ a dolog. Nyilván, ha nagymamák között mondanál ilyet, akkor felháborodnának, hogy kegyeletsértő stb.
De baráti társaságban, akik tudják, hogy ez poén, szerintem semmi sincs ebben. Pláne, ha az elhunytról tudod, hogy nevetne rajta.
Ugyanis a halálnak, a fájdalomnak, a gyásznak sok kifejezése van, és van olyan szituáció, amikor pont azzal mutatod, hogy tiszteled, ha behelyezed az emlékét egy olyan kontextusba, ahol megszokott volt a jelenléte, míg élt. Nem kell mindig mereven ragaszkodni a "szabályhoz", társadalmi elvárásokhoz, hogy csak kegyelettel, néma főhajtással lehet egy halottra emlékezni. Vannak kultúrák, ahol igenis táncolnak és énekelnek, így emlékeznek. Rajtatok áll, hogy emlékeztek, és ha nevetéssel és poénnal úgy, hogy ez a halottat és senki mást nem sért, akkor tegyétek így. Senkinek semmi köze hozzá.
orulok, hogy azt az uccsó 2 hozászóló is ilyen "lazán" látja .
szerintem sincs ebben semmi felháborító. már csak azért mert továbbra is szeretjuk és tisztelettel beszélunk róla. amikor már nagyon nagy beteg volt, a saját halálával is viccelődott a betegágyon, meg akkor is poénkodtunk amikor már alig volt magánál, de a szája sarkának kis renzduléséből láttuk, hogy tetszett neki amit mondunk.
még most is elérzékenyulok ha rá gondolok.
ráadásul én is simán felhatalmazok mindenkit azóta hogy lehet majd - és ez nagyon soká fog bekovetkezni - poénkodni a halálomon.
képzeljétek volt egy szintén "durva" eset. egy nyugdíjasotthonban is dolgoztam egy picit, és ott egy szobában egy 90 éves nléni kereste valami cuccát, azt mondta az ápolónak: "jaj kedvesem nem átta a szemuvegem, sehol sem találom. elvitte a szentlélek"
erre aszongya az ápoló: "ó ne tessék félni Marika néni a Szentlélek mingyá itt van!!!"
én ledobbentem, azok ketten meg rohogtek :D
aztán mondta az ápoló hogy mindennel lehet veluk poénkodni
/bocs nincs ékezet, leontottem a billentyuzetet :D /
válasza: válasza: válasza:elég hülye poénok, de végül is viccesek :D Annak aki meg nincs már ott, nem fog fájni, engem sem zavarna halottként :D
De ez ilyen, én annak nem látom értelmét, mikor valakit a halála után kb szentté avatnak és semmit nem mondhatsz róla.
90 éveseknél megint más a téma, az öregek többsége úgy áll a halálhoz, hogy tudja, bármikor bekövetkezhet. Főleg ha már egyedül vannak, és leélték amit le kellett.
Nekem az volt fura, mikor nagymamám elvitt minket, unokákat öreg ismerőseihez, akik kb 20 éve láttak minket utoljára. És az egész beszélgetésük olyan volt hogy hát már ez is meghalt az is, meg "Láttam a Marikát a Béla temetésén". Az hogy valaki meghalt, olyan természetességgel mondták, mintha csak elutazott volna, vagy a temetéseket úgy emlegették, mintha a piacon futottak volna össze. Nekik már ez volt a természetes.
válasza:5: igen, jó barátok voltunk - és jó érzés is rá gondolni!
6: szerinte,se, lehet tán ő juttatta el az agymba ezeket a gondolatokat :D
7:ja ezt én is észrevettem már!!! hát végul is erre is rá lehet fogni hogy morbid de hát csak nézőpont kérdése.
a faluban ahol anno laktam még gyerekként, egyszer bicajoztam. és hát ott ugye az a nagy hír ha meghal valaki akkor mindig ki van rakva a templom elé hirdetményként hogy ki halt meg. persze van ahol tobb van.
na szaal bringáztam én és épp a templom előtt mentem el. épp megnézte ott valaki hogy mizu, majd átment az úton ahol az oregasszonyspanja kérdezte tőle jó hangosan mi újság: "na, hány halott van ma?" :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!