Milyen lenne a földi élet ha az egész emberiség összemenne kevesebb mint egy milliméteresre?

Mikromagyarország honfoglalása bizonyára egy számítógépes íróasztalon történne, mert kell a szupernagy kijelző az első stadionhoz.

Reménykednék, hogy a kanárik kalitkáját nem hagytam nyitva, mert mostantól szárnyas mechanogodzillákkal állnék szemben, még az fütyörészésüket is nyilván mély üvöltésnek hallanám (ha ugyan még hallanám), tekintve, hogy a miniatűr hallószerveimet másként rezegteti a hang. Hogy tudnék-e hallhatóan beszélni egy másik töpörtyű emberhez, az is jó kérdés. Chat és telefon mindenesetre kizárva (egy darabig).

Abban is reménykednék, hogy a hűtőt azért résnyire nyitva felejtettem, és akkor egy darabig még van jókora kajahegyem. Ha az arányaim megmaradtak, akkor talán tudnék is elég nagyot ugrani, hogy az alsó polcot elérjem. Ha mégsem, akkor csak nem olyan tükörsima a fala, hogy a mikrométeres repedésekben ne tudnék felkapaszkodni. Mondjuk Csomolungma túrához egy miniatűrré lett kabát sem árt, amíg a hűtő ki nem enged. A hangyáknak és pókoknak különösen nem örülnék.

Remélem a víz felületi feszültsége nem nagyon akadályozna az ivásban, bár ez kételyeket ébreszt bennem.