Érettségi után egyetemre mentem, mert muszáj volt, de most már bánom, és úgy érzem, késő. Mit csináljak?

Anno én voltam az első gyerek a családban, aki érettségizett. Nem is volt kérdés, hogy egyetemre kell mennem. Mivel halványlila gőzöm sem volt róla 18 évesen, mit akarok kezdeni az életemmel (még most sincs igazán 27 évesen), így szó nélkül mentem. Szerettem is akkoriban, amit tanultam, de csak a BA-t csináltam meg, utána nem tanultam tovább, mert mire a végére értem, már ez sem érdekelt a legkevésbé sem, de úgy voltam vele, ha már eddig eljutottam, befejezem. Utána egy ideig munkanélküli voltam. Voltak itt-ott munkáim, de mind rövid ideig tartott.

Aztán felvettek a mostani munkahelyemre. Lassan 3 éve vagyok itt. Bolti eladóként dolgozom. Mikor felvettek, a havi 100.000 Ft fizetés egy vagyonnak tűnt, halál boldog voltam, hogy ennyit keresek, és nem szakadok meg a munkában, mert elég laza. Ha nincs vendég, netezek, filmet nézek, olvasok stb. A főnökség nagyon rendes, minden nagyon jó. A mai napig szeretem ezt a munkahelyet, de a fizu... Most már csak aprópénz.

27 éves vagyok, és most döbbentem rá, hogy mennyire le vagyok maradva. Lassan eljön az ideje a családalapításnak, de nem vagyok hajlandó albérletbe gyereket szülni, mert nem teszem ki annak, amiben az elmúlt években részünk van: állandó költözködés.

Tehát kellene egy saját lakás, amiért viszont még jóóóóó sokat kell dolgoznunk.

Elkezdenék egy OKJ képzést, bármilyen szakmát, hogy utána többet kereshessek, de úgy érzem, késő ehhez. Azt nem tehetem meg egy 1-2 évig, vagy akár csak hónapokig ne dolgozzak, hanem tanuljak. Úgy érzem, elcsesztem az életem (szüleim közreműködésével), azzal, hogy egyetemre mentem, és nem szereztem helyette inkább 1 vagy akár 2 OKJ szakmát, ami esetleg érdekelne is, és jobban kereshetnék vele.

Úgy érzem, nincs energiám újra visszaülni az iskolapadba, munka mellett meg még kevésbé.