Hogy csinálják ezt az emberek? Öröklik a pénzt, vagy honnan szereznek ennyit? Egy tisztességes embernek nincs esélye erre?

Én is ilyen aranyifjú vagyok. Nekem anyukám nemesi családból származik, illetve híres festő is volt a családban, rengeteg értéktárgyunk van, amit örököltünk, emellett mindkét szülőm dolgozik, faterom elég jól keres, ingatlanjaink is vannak(2 ház, 3 lakás, és 1 nyaraló) ezeknek is egy részét örököltük. Minden évben elutazunk családilag legalább 1 helyre valahova külföldre(néha síelni, néha tengerpartra, attól függ mihez van kedvünk), meg én családtól függetlenül barátokkal is szoktam utazgatni. Még életemben nem dolgoztam, megvan mindenem, most épp egyetemre járok, és ha elvégzem, és lesz saját állásom, akkor csak beköltözöm az egyik lakásunkba, és a magam lábára állok.

Ezeket az infókat persze nem árulom el az ismerőseimnek, mert így jobban el tudok vegyülni közöttük(néhány közelebbi ismerősöm van csak aki nagyjából vágja az anyagi helyzetemet), teljesen átlagos ruhákat hordok, ilyen régi ósdi telefont használok, bkv-val járok, és szépen lapítok amikor a többiek a gazdagokat szidják. Max az utazós képeimet szoktam néha kirakni közösségi oldalra, mivel általában csak utazásoknál készül rólam kép, így azt rakom ki, ebből még nem tudnak messzemenő következtetéseket levonni, mert van aki egy hátizsákkal is képes bejárni a fél világot.

Igen, a legtöbben gazdagnak születnek. Én is ismerek olyan korombelieket, akik milliós cégek örökösei, én meg sajnos mosom a talajt minimálbérért :(

21l

#2es vagyok

Igen tudom, épp ezért tartom titokban.

Megdöbbentő számomra, hogy milyen gyűlölettel és megvetéssel beszélnek egyesek a magamfajtákról. Nem értem amúgy miért nem törődnek a maguk dolgával, miért kell mindig másokkal foglalkozni.

2-es válaszoló:

Már nem azért, de HA igaz, amit most itt leírtál... miért csodálkozol azon, hogy a kérdező, vagy más ember "gyűlölettel" néz rád?

Épp azt írta le, hogy ellenben veled milyen szomorú élete van, mert nem engedhet magának olyan dolgokat, ami neked természetes (és még nem is tettél érte semmit) Mégis, mit vártál? Hogy tud örülni a jó dolgodnak, kényelmes életednek, ami neki sajnos nem adatot meg és mindenért (vagy legalább a negyedéért, ami neked jutott) kemény munkával kell megszereznie?

Én is igazságtalannak tartom ezt az egészet.

A 6-os válaszoló vagyok, folytatom:

Eltekintve a 2-es válaszolótól (ami igaz vagy sem), igen én is azt látom, hogy a fiataloknak, velem egykorúaknak mennyire jó életük van. Én egyszerűen nem tudom felfogni, hogy lehetséges ez?

Sokan örökölnek és ezzel már meg van alapozva az életük. Pl. egy házat, vagy eladják és vesznek egy saját házat, így már albérletre nem is kell költeniük egy életen át pl és meg is van a spórolt pénzük. Ez egy nagyon nagy mázli, míg más 40 éves korára és alig bírja kifizetni a háza hitelét.

Vagy van a másik fajta ember, aki alapból szegény családból származik, de aljas módon képes kihasználni szüleit és "elvenni" az utolsó forintot is csak azért, hogy szórakozni menjen, mert neki az jár, mert ő fiatal és ki kell kapcsolnia... na az ilyen emberek szerintem még aljasabbak, mert ennyi jó érzés sincs bennük.

Nekem is magam kell megteremteni mindent, és mellette még szüleimnek is besegítek. De tudod, mit?

Az olyan embereknek (akik nem örököltek és kb. null támogatást kaptak anyagilag) legalább nem kell elszámolniuk semmivel életük végén és büszkék lehetnek saját magukra, hogy mindent egyedül értek el.

Szóval fel a fejjel, és ki tudja mit hoz még a sors?

Az életed a kezedben van, még valóra válthatod az álmaid :)

#2es vagyok

Akkor sem értem, miért kell másokra irigykedni(?), ettől senkinek sem lesz jobb.

Nekem lehet hogy megvan mindenem, de a szerelemben pl. sosem volt szerencsém, nagyon sok csalódás ért ilyen téren, egy katasztrófa szerelmi életem, mégsem irigykedek azokra akik boldog párkapcsolatban élnek, nekem aztán olyan mindegy, hogy mások mit csinálnak, felőlem mindenki legyen boldog, nekem tökmindegy, mert én csak a saját életemmel foglalkozom, azt szeretném, hogy minél boldogabb legyek, ha közben magamnál boldogabb embereket látok az engem nem zavar, attól hogy ők boldogabbak nekem nem lesz rosszabb.

Szia kérdező!

Én is hasonlóan éltem egy ideig, mint a 2es válaszíró, de mi leszgényedtünk sajnos.

Jómódú családba születtem, szintén voltak nemesi felmenők.

Én viszont nem tudtam titkolni, a régi rendszerben nem nagyon bírták az ilyen embereket.De volt itt is módszerváltás, azóta kicsit más világ jött.

Visszakapott sokmindent a család, és így úgy talpraállt.

Én már ebben az életben nőttem fel.Volt egy idő mikor össze kellett húzni a nadrágszíjat, de túléltük.

Én se reklámoztam hogy állunk anyagilag, de úgy voltam vele, ha már márkás ruhákba nem járok, telefonom se volt sokáig, autóm annál előbb.

Én voltam az első a suliban annak idején aki kocsival járt az utolsó évfolyamon, annak idején még a tanárok is megnézték.

Majd főiskolán már volt két kocsim, nem koleszban laktam, szállodában béreltem szobát.

DE!

Mielőtt itt bárki is elkezdené, hogy így könnyű, az érettségi után önállósítottam magam.

Ha van üzleti érzéked, tudod mit akarsz csinálni, hogy érd el, jön a siker, csak akarni kell.

Ha lemondasz róla, soha nem leszel sikeres.

Volt egy átlag autóm, amivel a főiskola első heteiben jártam, míg megszokták(abban az időben fősulira sem sokan jártak kocsival)majd elővettem a másik kocsit is.

Ott is volt irigykedés.

Nagyon kevés ember tudta, de akkor már a sajátomat forgattam,hiába jártam be a suliba, közben igazgattam a kis életem.

Meg is lett az eredménye.

Olyan életem volt, amit kb egy mesének lehetne felfogni.

Sokat nem is írnék róla nem fájdítani akarom a szíved.

De jött a sors, hiába megy jól, ha más van elrendelve.

Jött a válság, ismét szegénység, és most lehet hozzám képest te gazdag embernek számítasz.

De az emlékek megmaradnak, semmi más.