Nem szabad semminek "hiányoznia"? Csak szimplán akarni szabad?

Akinek hosszú: A saját érdekünkben törekedjünk arra, hogy semminek se érezzük a hiányát, mert az csak az akarásnak egy előnytelen formája?

Például párkapcsolatnak, de bármire igaz lehetne, mert ha hiányzik valami az csak kellemetlen, rossz érzés, továbbá függni fogunk attól a valamitől, nem?

De talán párkapcsolatok terén az itélőképességünket is befolyásolhatja, mást választunk mint egyébként, nem hiányérzettel befolyásolva, vagy a másiknak olyan érzése lehet, hogy nem is őt akarjuk, csak a kapcsolat hiányzik. És a másiknak sem feltétlen kellemes, ha valaki "túlzottan" tőle függ.

Arra is kíváncsi vagyok, hogy mi a különbség a hiányzás, és a "csak szimplán akarom mert jó" között? Ugyanolyan lenne, mintha hiányozna, csak kellemetlen mellékhatások, és előnytelen befolyásoltság nélkül?

Továbbá ide tartozik az elengedni tudás is szerintem, az is összefügghet a hiányzással, ami nem hiányzik, csak egy plussz az életünkben, azt könnyebben engedjük el ha vége, tesszük magunkat túl rajta, ami szintén csak előnyös, nem?

Nehezen tudom megragadni ennek a lényegét, olyan fura nekem.

Kíváncsi lennék a ti véleményeitekre, meglátásaitokra, hozzáállásotokra ezekben a dolgokban.

Vagy már az akarással önmagában gond lenne? Ilyet is olvastam valahol. De hiszen akarnom muszáj a dolgokat, el sem tudom képzelni az életet nélküle, ha nem akarnék semmit, nem történne velem semmi, nem haladnék sehová.