Hogyan segíthetnék egy internetes barátomnak, aki vágdossa magát?

Sajnos interneten keresztül nem nagyon tudsz besegíteni a vagdosásba

Az a legjobb, ha próbálsz mindig "mellette" lenni, amikor rossz állapotban van, és biztatni, támogatni lelkileg. Mást nem igazán tehetsz sajnos.

Az erkölcstan tanárnődtől ne sok jót remélj, legfeljebb annyit fog kinyőgni, hogy küldd a fiút templomba imádkozni, ami igazából nem valami sokat használ. Felőle aztán fel is fordúlhat, az sem hiszem, hogy érdekelné. Beszélgess vele, legyél a barátja, kérd meg, hogy meséljen az életéről részletesen, mert ha esetleg Neked kiadhatja magából a fájdalmát, akkor attól Ő is meg fog könnyebbülni. Annak alapján amit írtál nagyon értelmesnek tűnsz, szerintem ügyesen ki fogod tudni találni, hogy mikor miről beszélgessetek. Én már idősebb vagyok, szerencsére nem erkölcstan tanár és nem is szoktam magamat kiadni tininek, viszont nagyon szívesen segítek a fiataloknak amiben csak tudok. Szóval beszélgess vele és legyél megértő a problémáival szemben, mondd neki, hogy együtt érzel vele és nagyon sajnálod a helyzetét. És hogy veled bármikor beszélgethet, ha rosszul érzi magát. Az mindig nagyon sokat segít, ha van kivel beszélgetni.

#5: Nagyon érdekes a történeted, de ahogyan írtad: valóban rossz és negatív példa. Az, ha egy valaki öngyilkos lett annak ellenére is, hogy mások segíteni próbáltak rajta, még nem azt jelenti, hogy onnantól kezdve bosszúból vagy rátartiságból soha senkinek nem szabad többet segíteni. A Te esetedben vagy nem megfelelő volt a segítség vagy az illetőnek már minden bizonnyal annyira súlyos problémája és betegsége volt, hogy azt csak kórházi, pszichiátriai osztályos körülmények között lehetett volna korrigálni. Tehát semmiképpen ne általánosítsunk, nem minden öngyilkosságra hajlamos ember ugyanolyan, sokan vannak köztük akiknek rengeteget számít már egy nagyon minimális segítség is. Ezt onnan tudom, hogy többnyire saját magam is szinte azon fáradozok, hogy a hasonló nehézségekkel küszködő embereknek segítséget nyújtsak, ráadásul ingyen és bérmentve. Van már ebben valamekkora tapasztalatom és tudom, hogy a segítségnyújtást soha semmilyen esetben nem szabad elmulasztani, még akkor sem, ha teljesen reménytelennek látszik. Az érettségivel is mindenki megpróbálkozott, de volt már olyan akinek nem sikerült, ettől még nem törölték el az érettségit. Nem szeretnélek megbántani, de úgy gondolom itt valóban arról lehet szó, hogy az általad említett személy nem megfelelő típusú segítséget kapott, ami nyilván nem a Te személyes hibád, hanem talán inkább a helyi társadalmi szokásokból és értékrendből eredeztethető. Az a legrosszabb, ha valaki azt mondja: "mert nem akart pszichológushoz menni". Ha az utcán valakinek a harmadik emeleti ablakból fejére esik egy cserép virág és eszméletét veszi, akkor mit csinálok? Odamegyek hozzá és megmondom nekik, hogy kelj fel és járj? Vagy noszogatom, hogy légyszíves térj magadhoz és metrózz el a legközelebbi kórházi sürgősségi szakrendelésre? Dehogyis, fogom a telefonomat és rohamkocsit hívok! És igaz ez arra is, aki öngyilkossággal fenyegetőzik és látszólag nincs olyan állapotban, hogy döntést legyen képes hozni saját magával kapcsolatban. [link] A jelenlegi pszichológiai gyakorlatról meg inkább ne beszéljünk, mert a mai pszichológusok többsége – tisztelt a nagyon kevés kivételévelnek – kapzsi és pénzéhes, tehát ha nem csengeted a tallérokat, felőlük fel is fordúlhatsz. Leginkábbis engem a fogorvosokra emlékeztetnek: ha fáj a fogad, de nem vagy megtömve pénzzel, hát akkor pusztulj bele, senki nem segít rajtad, le vagy sza*va. Főleg akkor, ha a helyzeted rendkívül kiszolgáltatott. Ezt is személyes tapasztalatból tudom. Sajnos ilyen világban élünk. Mindenki áradozik a jóságról és a segíteni akarásról csak sajnos pont azok nem segítenek soha sem, akiknek a segítségére a legnagyobb szükség lenne. Egyetlen egy megoldás és kiút létezik, a társadalomnak kell úgy reagálni, hogy egyrészről kiszorítsa önmagából a mások bajából aljas módon hasznot kovácsolókat; másrészről ezeket a problémákat igenis nem egyénileg, hanem társadalmilag, társadalmi összefogással kell megoldani. Ez persze nem azt jelenti, hogy erőszakot vagy kényszert kellene alkalmazunk a segítségre szorulóval szemben, ellenkezőleg! Mindig a segítségre szoruló saját igényeit figyelembevéve kell segíteni, nem pedig úgy, ahogyan mi gongoljuk. Ha valakinek egy kiló lisztre van szüksége, akkor ne egy kiló cukrot adjunk neki, mert abból nem tud kenyeret sütni. Úgyhogy kedves kérdező, jól teszed, ha segítesz akár interneten keresztül is, mert lehet hogy az illetőnek Te vagy éppen az utolsó reménysugár akivel beszélgethet és pontosan ezért nem fogja megtenni! Még akkor is, ha akár egy óceánnyi távolság van közetek.