Megvalósíthatja az elképzeléseit így a rokonom? Ilyen személyiséggel, és helyesírási (fogalmazási) készséggel érhet el valamit? Mi a véleményetek róla? Esetleg hasonló rokon/ismerős nálatok?

Bocsánat, de hosszú lesz. Aki elolvassa és válaszol, annak köszönöm.

Az unokatestvéremről van szó, akivel kb. 3 éve kerültünk kapcsolatba interneten. Egy hihetetlenül arrogáns, beképzelt, bunkó, magának való egyén. Mindenkivel lekezelő, azt hiszi, mindenben neki van igaza, még ha valaki nyers, széleskörűen elfogadott tényekkel is támasztja alá az érveit. Ha olyan napja van, előfordul, hogy megkeres, csak azért, hogy anyázzon és szidalmazzon, minden értelmes ok nélkül. Már többször elküldtem melegebb éghajlatra, egyszer le is tiltottam, majd később újra megtalált, és rendre a segítségemet akarja (követeli, elvárja) mindenféle banális dolgokban. Egy ideig érdekelt, de nemrég megszakítottam vele minden kapcsolatot.

Szeptemberben kezdte az egyetemet (bölcsész karos), miután tavaly előtt (és most is) elrontotta a felvételijét - mindkét alkalommal tájékozatlanul, rossz helyre jelentkezett. Először rossz egyetemre, most meg rossz szakra (osztatlan tanárképzésre kellett volna mennie, a BTK-s szak helyett). Mindez azért, mert nem tudott eligazodni a felvi.hu-n.

Az a célja, hogy tanár legyen. De sokszor olyan érthetetlenül fogalmaz, hogy ember legyen a talpán, aki ki tudja hámozni a helyesírási hibáktól hemzsegő szöveghalmazából, hogy mit akar mondani. A ragokat, képzőket rendre lehagyja a szavak végéről (főleg főneveknél), nincs tisztában azzal, hogy mi az IGE/FŐNÉV/stb., a rövid-hosszú magánhangzókat sokszor felcseréli a szavakban, vagy csak egyformával ír (kőrűl, kinai, azók, kölcsönőz). Igekötős igék? Mi az? Nem tagolja a mondanivalóját, nemhogy vesszőkkel, néha szóközökkel sem; sokszor egyetlen mondatként ír le 2-3 bekezdést, aminek se eleje, se vége. Még ha ez (netán) valami részképesség-zavar miatt is van, ő akkor sem akar változtatni rajta, nem akar fejlődni. Viszont ez (szerintem) összeegyeztethetetlen az elképzeléseivel.

A saját dolgaival sincs tisztában, ha kérdeznek tőle, és hiába vár segítséget (vagy sokszor inkább azt várja el, hogy helyette csináljanak meg dolgokat), akkor is neki áll feljebb, és csak bosszankodik. Persze, ha esetleg beigazolódik, hogy nincs igaza (vagy nem ért valamit), akkor azért is ellenségesen letámad, és én vagyok hülyének nézve. (Nemrég megkérdezett, hogy a szóbeli időpontjainál a "160105:09:00-12:00" mit jelent (mert nem érti), és miután megpróbáltam rávezetni, közölte velem, hogy olyan dátum (160105) nincs is. "minek kell ilyen hülye kinai izé meg adni...?" – ilyesmi stílusban.)

Esküszöm, ha ez az ember tanár lehet (ugyan, első félévben már megbukott a tárgyai feléből, a pályaalkalmasságin egyszer megfelelt), rettegek a következő generáció jövőjétől.

Létezhet, hogy sikerül neki? A határozottsága néha alábbhagy, a kudarcokat képtelen elviselni; olyankor a világ ellene van, minden a szerencsén múlik, és ő semmiről sem tehet, mert mások mindent elvesznek tőle, csakazértis keresztbe tesznek neki – gyűlöli az embereket. A tanári pályáját is úgy képzeli el, hogy csak büntetné a (kicsit is figyelmetlen) diákokat, és rendkívüli elvárásokat támasztana eléjük, hármasnál nem is akarna jobb jegyet adni semmire. Abba nem is megyek bele, milyen szadista gondolatokat dédelget sokszor a környezetében élőkkel kapcsolatban.

Eddig azt hittem, hogy a felsőoktatás (bizonyos egyetemek, főiskolák) színvonala legalább intelligenciát, ambíciót tükröz, de valószínűleg nem az unokatesóm az egyetlen ilyen ember, aki bekerült. Ennyire alacsonyak lennének a követelmények? (Félreértés ne essék, nem akarok megbántani senkit ezzel, de nem tudom megérteni, hogy jutott be az egyetemre, ha személyesen is úgy viselkedik, mint a beszélgetéseinkben. Állítása szerint a tanárai sem bírták kiolvasni a helyesírását sokszor, valamint állítólag nem kedvelték őt. Középiskolai idejéből (esti érettségi előkészítő) arra büszke, hogy aludt az órái nagy részén, és ezzel bosszantotta a tanárait.)

Most nem tartom vele a kapcsolatot, és nem is tervezem többé, mert nincs értelme pazarolnom rá az időmet, úgy érzem. Félreértés miatt képes valótlan mértékben megharagudni, a bocsánatot nem ismeri, szerinte nem méltók rá. Ha véletlen tévedsz valamiben, az egyenlő azzal szerinte, hogy HAZUDSZ, mint a vízfolyás. Nem lehet olyannal beszélgetni, aki csak a saját elképzeléseit erőlteti, és nem kíváncsi a mondanivalódra.

Nektek van hasonló rokonotok/ismerősötök? Mivel foglalkozik? Tartjátok a kapcsolatot – ha igen, milyen a kapcsolat?