Nyugtassatok meg, hogy nem én vagyok az egyetlen ember ezen a földkerekségen, aki tiszteli, ha a szobatársa még alszik?

Bárkivel aludtam hosszabb-rövidebb ideig egy légtérben (osztálykirándulás, koli, albérlet, túra) egy olyan emberrel sem találkoztam, aki tekintettel lenne rám, hogy én még alszom. Különösen utáltam, ha pont migrénes időszakom volt és ha felkeltettek, akkor másnap is ugyanúgy hasogatott a fejem, mert nem tudtam kipihenni magam. Nekem természetes, hogy ha valaki a szobában alszik, akkor nesztelenül lépek, ha kell valami a helyiségből, akkor próbálom egyszerre összegyűjteni azokat és nem ki-be cseszletni egyfolytában, ehhez képest a mostani lakótársam, számoltam, ma reggel készülődés közben az előtér-szobánk távot fél óra alatt 43-szor tette meg és úgy trappolt, hogy beleremegett a föld is egyfolytában. Ha valaki alszik körültöttem, akkor csak nekem nyilvánvaló, hogy nem oltom ott fel az összes villanyt ráadásul úgy, hogy az izzó közvetlenül a szemébe égessen? Én ilyenkor telefonnal világítok, vagy a másik irányba forgatom a lámpa fejét és csak egy kislámpa ég. Ha valaki alszik és én reggelizek, akkor nem vágom neki izomból a fém kanalat a tányérnak, hogy csörömöpölek, próbálok óvatosan enni, és bezárom a szoba ajtaját, elvonulok a konyhába. Nem kezdek el normál beszédhangon beszélni mással, mikor nyitva van a szoba ajataja, nem kezdek el vihorászni, suttogok. Már elegem van, lakótársam dolgozik, nekem vizsgáim vannak, ma este hajnali 3-ig kukorékoltam és már itt vagyok ilyenkor fent, mert a fentiek közül minden megtörtént ma is. Természetesen lépni fogok az ügyben, de emberek, miért nem figyeltek oda a másikra?