Egy fogyatékos/autista ember lehet sikeres az életben?

Elsősorban az olyan területek szenvednek hátrányt, amelyekhez erős szociális készség szükséges. Ilyen a napi konfliktusok az emberekkel, a család, a párkapcsolat.

Nagyon lényeges, hogy az adott embernek mennyire alacsony az ingerküszöbe. Enyhébb esetben egészen jól boldogulhat, súlyosabb autisták viszont képtelenek lehetnek a hétköznapi életvitelre.

Leginkább talán a karrierben teljesedhetnek ki, ha megfelelő munkakörülményeket teremtenek számukra. Sok esetben átlagon felüli intelligenciával rendelkeznek, és ha békén hagyják őket, képesek rendkívülit alkotni.

Mindent egybevéve úgy gondolom, hogy a mai társadalomban rendkívül nehéz dolguk van a legtöbb területen. És nagyon nem mindegy az autizmus foka, súlyossága.

Lehet. Mivel a sikerhez nem az a kulcs, az automatikus belépő, hogy ép vagy, hogy nincs semmi fogyatékod. Hiszen akkor az emberek nagy része sikeres lenne.

Biztos van, ami nehezebb bizonyos fogyatékossággal. De akinek nincs ilyen fogyatékossága, annak is nehézségekkel kell megküzdenie pl. párkapcsolatban, munkában, akárhol.

Szerintem nálad ezt senki nem tudhatja jobban. Minden ember más, mindenkinek vannak előnyei/hátrányai, akár autista, akár nem.

Ismered a saját korlátaidat, próbálj meg minél inkább azon belül mozogni, hogy ne ütközz komoly akadályokba.

Kedves kérdező, már ne is haragudj, mi alapján veszed egy kalap alá a fogyatékosságot - ÁLTALÁBAN, egészében véve az autizmussal??

Az autizmus spektrum eleve két fő részre bomlik: a zsenikre (aspie, savant), akik magasan funkcionáló, ( a hibáikat) jól kompenzálók (tehát ez MÁSSÁG, mivel hibája minden embernek van),

valamint

a viszont már fogatékosságnak mondható Kanner szidrómás autistákra, akik magatehetetlenek, alapjában, legalábbis önállátásra képtelenek, technikailag és intellektuálisan.

Folytatom a gondolataimat: ettől függetlenül szurkolok neked, kedves kérdező.

A nehézség, az akadály fejleszt.

Tudom a saját példámból is. (Bár van, aki megtörik a súly alatt.)

Minden lényegest önállóan értem el eddig, mindent, ami tartalmas, lényeges érték: intellektuell és érzelmi megoldásokat, EQ és IQ fejlődésem alapjában csak önmagamon múlt, ráadásul megállás nélkül sokkal inkább akadályoztak engem a fejlődésemben és ebbéli lehetőségeimben, mintsem támogattak.

De, mint említettem: az akadályok fejlesztőek, egy bizonyos szintű, az egyén aktuális szintjéhez mért akadályszint mindenképp fejlesztő, de ugye a képesség pillanatról pillanatra fejlődhet (és egyeseknél visszafejlődhet), tehát nem könnyű kérdés, ki, melyik pillanatban, éppen hol tart... Ennél fogva nem lehet előre megítélni, bírni fogod-e épp az aktuális, vagy következő akadályokat, nehézségeket.

Ha bírod és erkölcsösen megoldod, akkor az is olyan tényező tehát, amely remekül fejleszt!

Korlátai meg minden embernek vannak, mikor épp milyenek, és mennyi.

Előző, kik azok akiktől kapTOK? És kik kapnak? Te ennyire ismered személyesen minden egyes fogyatékkal élő élettörténetét, valamint emellett az aspergeresekét is?

Azért kérdezem, mert én foglalkoztam már enyhe fogyatékkal élő gyermekkel is, kíváncsi vagyok, mi alapján "látsz bele" ennyire nagyon...