Hogy jöjjünk ki az állandó problémákból?

Fiatal pár vagyunk, én 25 körüli, a párom 30. Sajnos mindketten gyenge egyetemen végeztünk, otthon nem sok lehetőségünk volt (minimálbér vagy kicsivel afelett), így mivel közel laktunk az osztrák határhoz, kijártunk Ausztriába dolgozni. Jól kerestünk, viszont ennek megfizettük az árát: egy alja helyen kellett a mindennapos megalázásokat (főképp a vezetőségtől) elszenvednünk a többi magyarral együtt. A párom azonban új területet tanult ki, fél éve talált is állást az új szakmájában, de csak Ausztriában, messze az otthonunktól, nem valami magas fizetésért (nagyon régóta keresett másik munkát, örültünk, hogy legalább ez összejött). Úgy voltunk vele, max. fél-1 év tapasztalatgyűjtés és megyünk vissza a határ mellé, addig elleszünk albérletben, én is dolgozni fogok és gyűjtögetünk egy saját házra (otthon építkeznénk). Csakhogy én kijöttem a párom után pár hónapja és egyszerűen nem találok munkát. Voltam több interjún, adogatom be számtalan helyre, de semmi, mintha senkit nem érdekelnék. A régi munkához hasonlóhoz nem akarok visszatérni, a sok rossz élmény kishíján pánikbeteggé tett (több rohamom is volt miatta a vége felé, most gyengébb fajta nyugtatót szedek). Közbejött az otthoni ház kapcsán az, hogy szülői segítséggel lenne már 8-9 millió forintunk év végére, reméltük, ezzel elkezdhetjük az építkezést. Azonban a bankok túl sok önerőt kérnek (telket be sem számítják, pedig az is sok millió), ennyi pénz még egy 80 m2-es házhoz sem elég önerőnek, ami nagyon meglepett. Mindenbe belekötnének, ami csak létezik, hogy be kelljen vonnunk a szüleinket is a hitelbe, amit nem akarunk, így már kezdünk lemondani a ház gondolatáról. Tovább bosszant az, hogy az albérletbe nem hozhattam magammal a háziállataimat, akiket mindketten imádunk, 2-3 hetente látom csak őket (nagyon rosszul viselik ők is, bár a családom gondoskodik róluk, hiányzunk nekik), eddig abban reménykedtünk, ha meglesz a ház, majd jöhetnek oda és újra együtt élhetünk, de már ez is veszni látszik. Már-már úgy vagyunk vele, talán lakást könnyebben vennénk (bár van 2 autónk, plusz az állatok, ugyanolyan problémás, mint most), de a lakás m2 ára meg közel dupla annyi, mint a családi házé. Nem akarok egy 50 m2-es kis 2. emeleti lakást 20 millióért megvenni, mikor 25-ért kertes házat húznék fel. Használt alig van a környéken, többnyire azok is drágák (közel az új árához + feújítás). Reménykedtünk az új Áfa-változásban, de senki nem csökkentette 10 forinttal sem az árait.

Plusz a párom sem tud előbbre jutni a szakmájában, a maszek munkáiért nem hajlandók a vevők fizetni, mindenki csak halogat (még rokonok is), a munkahelye meg nem rossz neki, de ahhoz, hogy házépítésbe fogjunk, a határ mellett kellene munkát találnia, ami sajnos neki sem megy, mindenhonnan visszautasítják. Közben éljük fel a tartalékainkat, még messzebb kerülünk a családi házas terveinktől. Szerintetek ilyen esetben merre tovább?