Van itt valaki olyan lány (16 körüli, mint én), akinek otthon állandóan a hibáit vágják a szemébe, és amúgy beleszólnak a külselyébe meg minden más lényegtelenbe, de amúgy egyáltalán magasról tesznek rá, hogy mi történik vele?

A sztorim igazából az,hogy anyám már vagy úgy 3 éve teljesen máshogy kezel(nem jó értelemben).Régebben minden nap volt egy kedves szava,minden nap beszélgettünk,megbízott bennem.Ez az idilli állapot,úgy 13 éves korom körül változott meg,és "szép" lassan utált meg.Mára elmondhatom,hogy teljesen kerülöm,ha próbálok vele beszélni,akkor is az megy,hogy túllicitáljuk egymást,hogy ki az okosabb,soha nincs velem egy véleményen,és mindíg a hibáimat vágja a szemembe,de ha véletlenül jól csinálok valamit,akkor leszarja vagy annyit mond,hogy kevés vagy.Nagyon fönn hordja az orrát,azt hiszi,hogy mindenért lábat kéne csókolnom neki,alapvető dolgokért is,amúgy ha én kedveskedek neki nagyritkán,akkor még egy köszönömre se méltatja...Ja és a másik,amiért eret vágnék,az,amikor hozza nekem a fél kg cukrot tartalmazó teát,és azt mondom hogy nem,(mert nem eszek/iszok cukros cuccokat,mint drága családom)akkor meg megparancsolja,hogy mit egyek/igyak és mit ne,igazából az a poénos,hogy rohadtul leszarja,mi van velem a suliban,mit érzek,vagy hogy mit akarok.Kérdezem én,költőien:akkor milyen alapon szól bele,hogy milyenné alakítom a testem??Napestig sorolhatnám a dolgaim.A lényege az az egésznek,hogy úgy érzem nem a lányának tekint,hanem egy rivális nőnek,v.ha úgy tetszik a"gonosz csábítónak".Rohadtul elegem van ebből a nőszemélyből,már (ha lenne rá lehetőségem)akkor rég elköltöztem volna jó messzire!!