Sokan laknak szociális készségek hiányossága miatt egyedül albérletbe?

Én nagyon szeretek egyedül lenni, belemerülni a pillanatba, amit csinálok. Van társaságom, de csak rövid időre van rájuk igényem, és ezt ők is tudják (lévén hasonszőrű emberekről van szó).

"Van olyan aki jól keres, de még is egyedül él igy hónapok, évek óta ?"

Ha milliárdos lennék is egyedül élnék, de amúgy az a véleményem, hogy ha az együttélés a jó kereset függvénye, akkor azzal a kapcsolattal gondok vannak. Akkor ott az egyik anyagilag függ a másiktól, és mivel eleve az anyaginak rendelte alá az érzelmeit, érzelmileg is függ.

Statisztikát nem tudok mondani, de aki anyagilag megengedheti és egyedül akar lakni, az megcsinálja. Hogy hányan, az jó kérdés.

A dolog nem feltétlenül a szociális készségek hiánya miatt van. Ismerek pár embert, akik társasági emberek, sok barátjuk, ismerősük van, mégis egyedül vannak albérletbe. Gondolom kényelmesebb.

Én is szeretnék egyedül lakni, mert sokkal nyugodtabb. Nem zavar senki, akkor és azt csinálsz, amit akarsz. Nagyon rossz alvó vagyok, szóval örülnék, ha senki nem zörögne és ébresztene fel, ha épp eltudtam aludni. Sokszor éjszaka tanulok és vagyok fent, van, akit ez is zavar.

És elég fontos szempont, hogy vannak, akik nehezen találnak normális lakótársat. Laktam kollégiumban és elég durva szobatársaim voltak... Az egyikük 3-4 naponta fürdött, mert kockult. A másik sunyi volt. Most albérletben egész normálisak a lakótársaim, nyugisan megvagyunk.