Szívtelen vagyok, ha nem adok pénzt a kéregetőknek (és ha egy részüket nem tudom sajnálni)?

Nem vagy szívtelen, te döntöd el, hogy kinek és mire adsz és mire nem. Nem vagy köteles adakozni.

Viszont ne is ítélkezz. Nagyon könnyű rámondani valakire, a meleg, tiszta szobából, hogy ne igyon és ne cigizzen, hanem gyűjtsön orvosra, jobb életre. De valójában el se tudjuk képzelni, hogy milyen lehet az utcán élni. Tippem szerint az éhség a legkisebb probléma. Az evés viszont nem segít a hideg, a magány és a feléjük áradó megvetés elviselésében.

Mint ahogy az #5-ös írta, te nem tudod elképzelni a meleg szobából, hogy milyen életük lehet, így könnyen ítélkezel felettük. Az a helyzet, hogy ha kikerülnél az utcára és el kéne töltened éjszakákat a szabadban, akkor te is piára kezdenéd el költeni a pénzedet, amit másoktól kunyerálsz, mert az éjszakai hideget csak így lehet elviselni. Az, hogy nem gyűjtenek orvosra és ételre stb., hanem piára, és ez miatt lenézed őket, ez nagyon nagy lesarkítás, mert ők nem úgy gondolkodnak, ahogy te, ők csak túlélnek, és nem tudnak előre gondolkodni, csak arra, hogy az adott napra meglegyen a tablettás bor, hogy éjjel ne fázzanak.

Szóval az indokaiddal nem értek egyet, de azzal már egyetértek, hogy nem vagy köteles nekik adakozni, az az igazság, hogy én sem szoktam. És pont azért, amiket leírtál, hogy sokszor agresszívan követelik a pénzt, illetve össze-vissza hazudoznak, ami szerintem gusztustalan. Ha hozzám odajönne valaki, és normális hangon kérne pénzt, lehet, hogy még adnék is neki, de így, hogy bunkók és követelőzőek, így én sem adok. A legtöbb ilyen ember ugyanis nem is akar segíteni magán, csak másoktól várja el az alamizsnát. És ezt én nem szeretem, én is kerültem már nehéz helyzetbe, és alja munkákat is elvállaltam már, ami a végzettségemhez képest nagyon nagy szintleadás volt. Szóval nekem se úgy jön a pénz, hogy a fáról szedem le, és nem is az aranytojást tojó tyúk tojja, ezért ha odajön hozzám egy követelőző hajléktalan, és bunkón követeli a pénzt, mintha nekem valami kötelességem lenne neki adakozni, azért nem adok neki, mert mindig az van bennem, hogy dolgozza meg ő is magának.

Akkor én is szívtelen vagyok.

Kezdjük az alábbiakkal: ha minden csövesnek adnék akár 100 Ft-ot is, aki kér tőlem, akkor én is odakerülnék közéjük hamar (Bp-n élek, forgalmas csomópontok közelében lakom és dolgozom is, illetve az ügyeimet is ilyen helyeken intézem). Plusz azt gyűlölöm, amikor ELVÁRJA tőlem a csöves, hogy pénzeljem, ha meg nem adok neki pénzt, akkor elátkoz meg elküld az anyámba. Legyen hálás, ha vki segít neki, és értse meg, ha nincs pénz. Ha meg nagyon meg akarja változtatni a helyzetet, akkor a politikusoknál kulcsoljon.

És igen, én is ezt látom. Folyamatosan azzal szembesülök, hogy sír a hajléktalan, hogy nincs mit ennie, zsömlére kell, aztán fél óra múlva ugyanő jön ki a boltból a kistöménnyel, cigivel meg max. jégkrémmel, csokival. Most minek dobjam ki a pénzem az ablakon?

Nagy ritkán adok olyan embernek, akin látom, hogy rosszul van, és nem a piától, vagy kisgyereknek, szellemi fogyatékosnak.. bár már ott is néha nem biztos, hogy helyre megy, mert láttam olyat, hogy vki kirakja a gyereket, aztán elveszi tőle a begyűjtött pénzt piára...