Kedves Szülők! Önök szerint jogos ez a fenntartás velem szemben? (lent kifejtem)

22 éves egyetemista lány vagyok. Nappalin tanulok és egy középiskolai kollégiumban lakom. (középiskolás koromban is itt laktam. Miután az egyetemi koleszban is laktam egy évet, úgy döntöttem visszajövök ide. Ott folyton ittak, buliztak körülöttem, sosem volt csend, nem lehetett sem pihenni, sem tanulni.) Itt összebarátkoztam egy értelmes, kilencedikes lánnyal. Belátom, hogy sok esetben más világ vagyunk a korkülönbség miatt, de ennek ellenére jól elvagyunk, sok közös témáról el tudunk beszélgetni hosszan. A probléma az ő szülei, pontosabban az ő szüleinek vannak gondjai velem. Ő még egy hétvégét sem töltött a kollégiumban. Nem rég azonban javasoltam neki, hogy egyszer maradjon fent, menjünk el megnézni a várost, csomó szép látnivaló van itt, amikre hét közben, suli mellet nem jut idő. Úgy vagyok vele, hogy ha már az ember lánya nagyvárosba megy tanulni faluhelyről, akkor miért ne ismerhetné meg egy kicsit? Van itt állatkert, vár, gyönyörű sétáló utca, patakpart. Lassan itt az év vége, de ő még ezekből semmit se látott, mert csak az iskola és a kollégium közötti rövid utat ismeri. Szóval otthon előadta, hogy fent maradna egy hétvégén. Megnéznénk a várost és este filmeznénk, tartanánk egy kis csajos estét. A szülők kiakadtak. Azt gondolják, hogy mivel én jóval idősebb vagyok, biztos bulizni járok és őt is valami 18 év feletti szórakozóhelyre vinném, meg cigivel kínálnám. Eszemben sincs! Számukra érthetetlen, hogy én miért barátkozom valakivel, aki ennyivel fiatalabb nálam.

Tényleg ennyire furcsa az, ha egy egyetemista egy kilencedikessel barátkozik? Én gondolkodom rosszul, és abnormális amit csinálok? (Vannak velem egykorú barátaim, szaktársaim is, akikkel jóban vagyok, mielőtt valaki rákérdez.)