Ti mit tennétek a helyemben?

Végzős egyetemista vagyok (BSc), eddig fél év csúszással. Most már megvan minden tárgyból az aláírásom, és jelentkeztem záróvizsgára is, de én úgy érzem nem leszek kész. Most huszadikáig kell letudni minden vizsgát, és nekem még van hátra 5. Ez még akkor is nehéz vállalkozás lenne, ha szorgosan tanultam volna, de nem tettem, mert már a könyökömön jön ki az egész, és nem tudok rá koncentrálni. Ez a villámtanulás, amit az elmúlt két hétben is csináltam, nem az én stílusom. Sikerültek a vizsgák, kettesre, de végig kellemetlenül éreztem magam, mert hiányos tudással mentem.

Szóval úgy érzem, nem lesz meg minden tárgy huszadikáig, így záróvizsgázni is csak ősszel mehetnék. És az az igazság, ez engem nem is zavarna, mert most ha záróizsgázok, ha nem, a forgatókönyv ugyanaz lesz: elmegyek dolgozni. Most júniusban minden hátramaradt (még 5) tárgyat megcsinálnék, ezzel abszolválnák a tanulmányaimat, tehát több félévet nem kéne felvennem, csak majd záróvizsgára bemenni ősszel.

A kérdésem, hogy ti mit tennétek? Szívem szerint nem kínoznám magam már, hogy bemenjek holnap is hebegni-habogni, hanem inkább megtanulnám alaposan, elmennék megcsinálni júniusban, ősszel pedig csak a záróvizsga maradna. Ami ellentmond ennek az érzésemnek, az a családi nyomás, meg saját magam nyomása is, hogy most "végezhetnék", pedig tudom, hogy mindkét esetben ugyanaz fog történni,amit fentebb is írtam: júniustól elmegyek dolgozni. Csak így most abbahagyni, hogy holnap már nem megyek be vizsgázni, olyan mintha feladnám.