Tanulmányaid után hogyan indult az életed, volt olyan dolog bármi amit, később megbántál?

Először is, semmi tanulmányom nem volt. 18 éves koromig csavarogtam, piáltam, csajoztam. Szüleim, nem igazán tolerálták a dolgot, így elmentem a haverokkal csövezni pár évet. Majd jött egy csaj, aki kicsit észhez térített.

Elmentem kicsit dolgozni, hogy legyen ház, kocsi, gyerekeket normálisan el tudjuk látni. Megint nem dolgozok, még tart a tartalékból.

sz@rul, és ez a sz@rhullám húz visszafele a mai napig is.

szakmámban (környvezetvédelmi technikus) soha nm tudtam elhelyezkedni, így hát maradt a betanított munka. Az nem fizet annyit, hogy el tudj otthonról költözni.. ja de igen, csak ha ezt megteszed, akkor nem marad kajára se pénzed. Annak meg semmi értelme, hogy szobát béreljek haverral, mert nincs haverom, + hozzá is kellene igazodni.

Igyirgykedni? rám? Aki reggel 7re bement dolgozni és este 9kor még bent tolta a melót hülye módjára? Aki 22 napig szünet nélkül 12-15 órázott? És mindezt minimálbérért?

munkatársak, 1-2 gyökeret leszámítva mindig normális embereket fogtam ki. Munkákba gyorsan beletanultam, fél év után untam az összeset mint a sz@t.

Aztán váltottam és másik minimálbéres meló mellett tanultam saját pénzemből.. szintén lósz@t értem vele, mivel egészségügy.. Indítottam egy vállalkozást Pesten, amit fél év után be is zártam. Sokba fájt, még mindig törlesztem. Mind a 2 tanfolyamot megbántam.

Mindent megbántam, ha lehetne mindent elölről kezdenék.

Elköltöztem, visszamentem, majd elköltöztem. Több helyen laktam ebben az időszakban. Pár netes barátom tudott a dolgaimról, de élőben sosem találkoztunk. Új ismerősöket csak a FB-re szereztem, élőben nem, haragosokat annál inkább. De mivel eltávolodtunk egymástól, így a harag megmaradt ugyan, de nem tudott kibontakozni. A munkatársak vegyesek voltak: voltak jófejek, akikkel lehetett együtt dolgozni, tanulni egymástól, és voltak aknamunkások is...