Kezdőoldal » Emberek » Egyéb kérdések » Az álláskeresés csak számomra...

Az álláskeresés csak számomra ilyen hosszadalmas, fáradtságos és kimerítő?

Figyelt kérdés

Tavalyelőtt végeztem a középsuliban. Azután több, mint egy évig nem találtam semmilyen állást. Tavaly nagy nehezen rábukkantam egy határozott idejű állásra, az idén májusban ért véget. Konkrétan május óta csak itthon vagyok és kezd előjönni ez a sehovásemkellek haszontalanság érzés, ráadásul egyre kevesebb a pénzem is, lassan megint jönni fognak a felszólítók, minden ki lesz kapcsolva. Az sem tesz jót lelkileg, hogy csak egyes egyedül itthon vagyok, mert bepunnyadok, ebből az lesz, hogy nem fogok megfelelni állásinterjún, mert szinte alig bírok megszólalni olyankor. Egyre csak letompul az agyam, a szakmai tudásom aktualitása is csak romlani fog, nem leszek képes ellátni a feladatomat.

Más is ilyen keservességgel kezdi a karrierjét? Ha így fog folytatódni, öregségemre egyszerűen koldusbotra fogok jutni.



2016. júl. 22. 14:11
 1/7 anonim ***** válasza:
Én nem keresni szoktam a munkát, hanem csinálni magamnak. Adok-veszek, tanítok, gyártok-eladok, javítok, fordítok és hasonlók. Sose volt munkahelyem, jól élek így.
2016. júl. 22. 14:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:
Nem csak te vagy így, kérdező. Én tavaly végeztem, több, mint 200 életrajzot küldtem el, 17-szer interjúval végződött, 16 alkalommal elutasítottak, ebből 4 olyan lejáratással és megaláztatással, hogy azt hittem sírva megyek el hazáig. Rákérdeztek a szüzességemre, a barátnőimre, meg olyan intim dolgokra, hogy azt hittem, fiú létemre lesül a pofám. A legutolsó alkalommal pár hónapra sikerült elhelyezkednem, decemberre minden szó nélkül elbocsátottak, mondván, hiányolják belőlem a dinamizmust, a lendületet, de közben engem dolgoztattak meg a legjobban mindenfélével és a főnök megállás nélkül a seggemben volt azzal, hogy "...tudod nálunk lassan érdemi munkát kellene már végezni!". Akkora izomlázam nagyon régen volt, azt hittem, amire hazamegyek, hogy az ágyamba nem bírok lassan bemászni. Azokon a reggeleken azt hittem, ha felkelek, még abba is belehalok. Amúgy amikor nem kaptam sehonnan sem visszajelzést, én őszintén megmondom, hogy megfordult a fejemben nem is egyszer, hogy pénzért menjek el szopni, mert már annyira nem volt kilátásom a helyzetből. Volt, ahová takarítónak jelentkeztem, de még oda sem vettek fel. Karácsonyra konkrétan a sírógörcs kapott el, hogy mit bírjak már magammal kezdeni, ha ennyire nem kellek semmire. Ez valóban tud lelkileg, mentálisan, idegileg olyan kimerültséghez vezetni, hogy egy ponton túl azt érzed, hogy semmi nem tud boldogítani, nem látod értelmét semminek. Aztán a következő interjún ebben az állapotodban próbálj megfelelni, amikor már érzelmileg a padlóig vagy amortizálódva.
2016. júl. 22. 16:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 anonim ***** válasza:

Hű, ez kemény utolsó. :(

Némiképp hasonlóan éreztem párszor, volt hogy majd mindennap rám jött a bőgés, nem is egyszer. Léleölő az egész, nagyon jól leírtad. Én a fővárosban vagyok, munkát szerencsére találok addig, hogy legyen pénz.

Volt olyan is, amit egy hét után én hagytam ott, gyomorgörcs és ideg volt bennem már a 2. naptól kezdve. Undorotam az egésztől, és hogy minden nap bent kellett maradni és este értem haza, agyilag és lelkileg és idegileg leszipolyozva, mert nem akartak segíteni, nem tanítottak be sem semmi, cserébe flegmán és lekezelően beszéltek velem.


Most sem egy álommeló, ahova azután felvettek: félig jelentenek be, lányként míg odaérek a gáz spraynek a kezemben kell lennie, hogy biztonságban érezzem magam, a kollégák szerencsére itt normálisak legalább, viszont a főnök egy utolsó ostoba senki, aki nem áll szakmailag felettem, de mégis mindenbe beleköt és odajön. Ha meg hibázol is, órákig szid és mondja neked a magáét és oszt.

Az előző után mondjuk elviselem, az a hét nagyon rossz volt, itt legalább tudom, hogy 8 óra után vége.

Szóval kevésbé rossz, vagy csak az előző után már jobban elviselem a kevésbé rosszat is, már nem is érdekel.

Letöltöm a 8 órát, az sem érdekel, ha a nyomoronc kisfőnök szidalmaz-mindenkivel ezt csinálja ott-, csak kapjak fizetést, mert albérletben vagyok és már pár hete feléltem. Ha nem lenne a párom, nem tudom mit csinálnék.. Ő kisegített.

Néha azért vannak jó perceim pedig közben, de ezt a nőszemélyt, annyira undorító tud lenni, na meg a többi tényező.

Szóval azért keresgélek közben.


Nehéz, nagyon nehéz, én is lecsúsztam a depresszió felé, lélekromboló.

Kívánom, hogy találjatok egy normális munkát, ahol legalább nem lesz ez az érzésetek,akkor fog ez csak jobb lenni.

2016. júl. 22. 18:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:
Milyen szakma, milyen város/község? Írjátok meg, úgy könnyebb ötletelni.
2016. júl. 23. 08:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 A kérdező kommentje:
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.
2016. júl. 23. 22:01
 6/7 BiTOPro97 ***** válasza:
Akkor külföld. :S
2016. júl. 26. 21:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:
100%

Hát szörnyű ezt olvasni... Egyik barátnőm kb ugyanígy van. Munkát keres. Számtalan állásinterjún van túl, kb egy visszajelzést sem kap. Sőt ahol volt ismerős ott sem tudták elintézni hogy felvegyék. Ő is nagyon el van keseredve.

Én jövőre végzek az egyetemen. Szerintem ugyanez fog rám is várni. Előre félek...

Szintén Szabolcs megyei vagyok...

21L

2016. aug. 15. 16:33
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!