Elvesztem, és Elveszettnek érzem Magam ebben a Világban. Mit tegyek, vagy tehetnék, hogy ez megváltozzon, és jobb legyen a Közérzetem, Gondolkodásom, és Életszemléletem, mint a Világról, mint pedig Magamról? 22F

Nem tudom mi van velem. Amit tudok azok kész tények amit a mostani agyammal fel tudok fogni és átéltem őket. Kis faluban élek Pest megyében. Még a szüleimmel élek együtt,nem tudom meddig. Nincs testvérem,és nincsenek barátaim sem,sem haverjaim. A szüleimmel sajnos nem jó a viszonyom mégis velük élek egy háztartásban. Nem tudom,hogy nekik kéne változniuk vagy nekem,hogy jobb legyen a viszonyunk,de jelenlegi helyzetemben nem tudom,hogy én tudnék e változni és hogyan, vagy ha nem is változás útján érném el,de szeretném ha jobb lenne a viszonyunk a szüleimmel. Szeretnék barátokat szeretnék barátnőt,szeretnék elköltözni,és szeretnék valahol valamit dolgozni is, de nem tudom hogyan kezdjek neki az egésznek.Amit még tudni kell rólam. Amióta megszülettem mindent rám hagytak,de közben mégis manipuláltak, helyes nevelési, és családbéli példák és minták nem voltak, vagy legalábbis én nem tudok róla,így ezáltal nagyon kevés az élet tapasztalatom és a rutinom a világ felé. Ami aggaszt mert,zavartságban tudatlanságban éltem le az egész idáig levő életem. Amellett, hogy egész életemben sosem voltam pozitív nagy átlagban csak kis időkre időszakaszosan. Önbizalmam sosem volt,mindig egy egy külső emberből merítettem, mikor volt körülöttem egy két haverféle vagy barátnő, de sajnos nem sokáig ők sem ez is ami nagyon idegesít, hogy ha voltak is velem haverok vagy barátnők mindig csak kihasználtak engem vagy csak érdekből voltak velem. nem tudom mit csinálok rosszul a kapcsolataim kialakításában, de vágyom már egy hova tartozáshoz mármint pár barátféle is megteszi ami vagy akik nem vernek át, meg magányos is vagyok sajnos. Soha nem volt erős jellemem jó kiállásom meg magabiztosságom. Önértékelésem és önbecsülésem és önbizalmam a béka segge alatt van, mióta az eszemet csak tudom. A közérzetem a világra nézve és magamra mindig melankolikus semminek nem tudok örülni vagy nagyon kis dolognak, állandóan frusztrált vagyok nem érzem magam kiegyensúlyozottnak vagy magabiztosnak vagy határozottnak. az életemre vissza tekintve mindenki csak átvert és kihasznált. Tényleg nem tudom hogy bennem van e hiba vagy a világban pedig én mindig is egy jólelkű embernek vallottam magam normális becsületes segítőkész erkölccsel, kivéve amit említettem az elején pár évig letértem a helyes útról és rosszat csináltam, de már egy jó ideje abba hagytam magamról amire ha mondhatom büszke is vagyok úgy gondoltam, azt hittem ezzel helyre jön minden mint a kapcsolataimban mint a családomban,de nem igazan észlelek még változást. próbáltam pszichológusnál is megoldani a dolgokat,de úgy éreztem hogy nem ért meg engem mint ahogy senki sem csak meghallgat engem. Bármilyen építő jellegű kritikát és tanácsot elfogadok véleménynek és javaslatnak kimondottan örülök. Köszönöm előre is!!!