Mit tehetnék az ellen, hogy ne menjen ennyire nehezen az ismerkedés?

Én is így vagyok, én sem tudok ellene tenni semmit, beletörődöm, hogy egyedül fogok megöregedni barátok nélkül, párkapcsolat nélkül. Viszont a mindennapjaim legalább nyugodtan telnek.

Azért én nem gondolnám ennyire kilátástalannak a helyzetet. Először is: azt kell tisztáznod magadban, kedves kérdező, hogy mi az, amitől félsz, és mi történik akkor, ha netalántán hibázol. Tudom, hogy ez nagyon nagyon nehéz, de szoktatnod kell magadat azokhoz a helyzetekhez, ahol rá vagy kényszerítve, hogy verbálisan is kommunikálj emberekkel, valós, fizikai térben, és ha tegyük fel nem tudsz egy összefüggő mondatot elmondani, vagy végigvezetni egy gondolatsort, akkor mi történik?Szerintem nem fognak kinevetni, tulajdonképpen te kerülsz önmagad fókuszába, mások észre sem veszik, ha hibázol, legalábbis biztos nem tulajdonítanak neki olyan nagy jelentőséget, mint te magad. Ebből tulajdonképp annyit kell megjegyezned, hogy saját magad csapdájába kerülsz ezzel, amiből csak a sikerélmények tudnak kiszabadítani. Persze tudom, ezt könnyű mondani, könnyű a számítógép mellől tanácsokat adni, ilyen és hasonló gondolatokat bárki mondhat neked. De el kell hinned, hogy értékes vagy, biztos vannak olyan tulajdonságaid, tudásod, ami más számára értékes és pozitív lehet, és tudsz olyat, amit más nem. Sokat számít, hogy milyen emberekkel vagy körülvéve. Ha ez megnyugtat én is ebben a cipőben járok egyébként, így vicces, hogy én adok tanácsokat, de van néhány tapasztalatom, sajnos főleg rossz, az emberi kapcsolatokat illetően, a személyes kontaktok terén. Az igazság az, hogy nagyon elegem van az emberekből általában, és én is nehezen nyílok meg, de az is egy probléma, hogy akikkel körül vagyok véve gyakran isznak, kocsmáznak, (egyébként egyetemről beszélek, azt hozzátenném), koleszos vagyok, és itt is a többség sokat bulizik, pörög, ami nekem egyszerűen nem megy, nem szeretem, de ha olyan tevékenységet végzek, amit szeretek, az feltölt, sokkal jobb rekreációs tevékenység olvasni, írni, rajzolni, mint a dohányszagú kocsmákban inni, ugyanarra a monoton zenére, másnap pedig arra se emlékezni, hogy mi történt veled. Én is nehezen kommunikálok emberekkel, bár sokat fejlődtem, az egyetem,a munka mind rákényszerítenek bizonyos fokig, hogy változz, azt gondolom. Csodát senki, én sem tudok tenni, de hasonló a helyzet velem is, se párkapcsolat, se nagy baráti társaság, elvétve akad egy-kettő, de ritkán járok össze igazából a barátnőimmel is, néha azonban jobb egyedül lenni. Kitörnék a helyzetemből, mert néha zavar, de az egyéni komfortom így nincs meg, ezért belesüppedek a lustaság, és magány mocsarába. De azt tudom tanácsolni, hogy ne add fel. Mi történik ha először hibázol? Semmi. Nem úgy születünk, hogy mindent tudunk, az emberekkel is meg kell tanulni bánni, mint az állatokat idomítani. Néha az emberek is ilyenek, a megfelelő bánásmód, hozzáállás sokat segít, de gyakorolni kell, mint az autóvezetést, vagy bármi egyszerűbb, banális dolgot. Pont veled egykorú vagyok egyébként, csak lányban és teljesen átérzem a helyzetedet, de hiszek benne, hogy változni fog, remélem valamennyit tudtam segíteni, ha legalább csak annyit tudsz, hogy vannak sorstársaid, vagy majdnem hasonló helyzetben lévő emberek, az is lehet egy kapaszkodó. Lehet, hogy már nem annyira aktuális a kérdés :)