Mi rosszabb, ha az embernek nincs senkije,30 éven keresztül, vagy ha elveszít egy meglévő valakit?

24 éves voltam amikor meghalt balesetben a barátnőm. első szerelmem 17 éves korunk óta együtt voltunk, már az esküvőt terveztük, saját házunk csinálgattuk, építettük az életünket és már a gyerekvállaláson is gondolkoztunk. Sajnos megtörtént a tragédia, 1 évig szinte teljesen depressziós voltam, magam alatt voltam, hibát hibára halmozta. A közös házunkat ami egyrészt örökség, meg saját kezünk munkája úgy ahogy volt eladtam egy középkorú vállalkozónak aki jó pénzt kínált érte. Visszaköltöztem szüleimhez, közben annyira kiborultam hogy elkövettem egy hibát a munkahelyemen így kirúgtak. Akkor kezdődött a válság is, így otthon ültem a seggemen és csak híztam mint a disznó és alig csináltam valamit. Igaz most így lassan 33 leszek de azóta is csak egy új párkapcsolatom volt de nem működött részemről, mert nem tudtam őt úgy igazán szeretni. Azóta sem megy. Szerencsére 3 éve sikerült teljesen összekapnom magam amikor vége lett annak a rövid kapcsolatomnak, így vettem átmenetileg egy kis szoba konyha házat kis telekkel, azt egy fiatal pártól vettem meg akik már kinőtték, nekem meg tökéletes. Rezsije szinte semmi, ami kell megvan, akkor lett új állásom közelbe is van. Egy kis autót tudtam még venni és azóta is csak úgy elvagyok inkább. Pocsék így egyedül hogy minden meglett volna, szép terveim voltak, jó helyzet de egyik napról a másikra minden sutty elveszett.

Csak azért nem adtam fel mert ott a keresztlányom aki a gyerekkori legjobb barátom lánya. Megígértem neki hogy végignézem ahogyan a lány felnő és amiben tudom segítem. A legjobb barátom az egyetlen aki végig mellettem állt, és segített engem összerakni. Ő volt az egyetlen a szüleimen kívül aki mindig érdeklődött irántam, mindig látogatott és bármi baj volt számíthattam rá. A felesége is egy nagyon aranyos asszony, ő neki is sokat köszönhetek. Bár így is úgy élek ahogy élek. Nem azt mondom hogy egyik napról a másikra, mert az anyagi helyzetem rendben van, csak konkrét tervem nincs. Néha eljárok erre arra elfoglalni magam, emberek közé megyek, ismerkedek, nem egyszerű már ennyi idősen, de én már annyira beletörődtem hogy semmi életcélom hogy sok mindennel nem törődöm csak az ami tetszik belevágok és vagy lesz belőle valami vagy nem, ettől még boldog vagyok, mert van elfoglaltságom és nem azon rágódok mi lett volna HA....

"Ha nincs senkije az sokkal jobb. Kb. mintha valaki nyer 1 millió forintot, és mindet elveszik tőle. Ha alapból nem nyerne 1 millió forintot, nem lenne mi miatt bánkódnia."

Nem éppen. Szerintem inkább olyan, mint ha valaki nyerne 100 millió forintot, aztán betörnek hozzá, és 1 millió forint híján elveszik az összeset. Hatalmas veszteség, de azért az az 1 millió forint megéri.

Na persze feltéve, ha az embernek van igénye egyáltalán párkapcsolatra.

mi a rosszabb? hat az, ha senkije nincs

amig a meglevo valaki megvan, addig a vilagot meg tudod vele valtani es ha mar nem lesz az emlekei itt maradnak veled, az egyutt toltott idok, az eredmenyek amiket egyutt ertetek el, azt nem veszi el toled senki, azoktol csak "gazdagabb" leszel, de ha soha senki nincs akkor szerintem csak fel emberkent elsz...

Ha 30 év után elveszíti valaki élete párját, az feldolgozhatatlan.

De a férfiak 30 év nőtlenséget, 50 éves korukig nem is nagyon szokták egy évtizednél tovább túlélni.

Fenn a Mennyben, úgyis találkozunk. Viszont, aki egyedül maradt, ő csak a szüleivel, testvéreivel találkozhat majd.

Elveszítés alatt csak a halált érted?

Mert ha szakításról, válásról is van szó, akkor bizony sokan mondják, hogy bár sose történt volna meg az egész...

Helyzetfüggő.

Ilyet nem kérdezhetsz. Ilyen formában csak így lehet rá válaszolni.:

Mindkettő rosszabb másiknál.