Kezdőoldal » Emberek » Egyéb kérdések » Mihez kezdjek az életemmel?...

Mihez kezdjek az életemmel? Pszichológiai esettanulmány. (Hosszú).

Figyelt kérdés

Tegyünk tisztába valamit: úgy látod, hogy magyarul írok - de nem. Egy teljesen más nyelvet beszélünk, és semmi módja nincsen annak, hogy megértsük egymást - úgy, ahogy szeretnénk.


Nem várok választ a kérdésemre, mert nincsenek válaszok. Sőt, ha számításba vesszük, hogy teljes mértékben képtelen vagyok az önkifejezésre, akkor kérdések sincsenek. :)


Most, hogy elég értelmetlen hülyeséget összehordtam, itt van még:


Felkeltem 6-kor, mert vizsgám lett volna ma, de nem mentem be. Képtelen voltam rá. Egészen mostnáig az ágyamban feküdtem, mert valójában semmi okom sincsen felkelni. Semmi értelme sincsen - mint ahogy semmi másnak sem. Nem akarom elvégezni az egyetemet, és nem akarok dolgozni sem, és nem akarok itthon maradni sem. Nem akarok élni, és nem akarok meghalni sem - ha az öngyilkosság megoldás lenne, már rég megtettem volna. Nem az. Mégis, mi értelme lenne megszerezni "valami nyomorult kis bölcsész diplomát"? Pénzt egyébként sem keresnék vele, ha lenne, és ha nem végzem el, legalább nem kell részt vennem a rendszerben, amit úgy gyűlölök.


Pontosabban, a gyűlölet nem jó szó - persze egyetlen szó sem jó -, hiszen nem tudom, hogy tudok-e egyáltalán gyűlölni még. Alexithymia. Sokkal inkább: egyszerűen rosszul vagyok a modern világtól. Nem, ez nem azt jelenti, hogy mint azok a langymeleg úgynevezett "tradicionalisták", szeretnék visszamenni az időben néhány évtizedet, "mikor még minden jó volt". Nem.

Akarom látni, ahogy elpusztul. A modern világ.


"Everything of to-day — it falleth, it decayeth; who would preserve it?! But I — I wish also to push it!

Know ye the delight which rolleth stones into precipitous depths? — Those men of to-day, see just how they roll into my depths!


A prelude am I to better players, O my brethren! An example! DO according to mine example!

And him whom ye do not teach to fly, teach I pray you — TO FALL FASTER!"


Nem csak néhány évtized, ha évszázadokkal és évezredekkel szeretnék a múltban élni. Nem vágyom sem a degenerált 20-as, 30-as évekre, sem az 1800-as évekre, sem a gusztustalan és ronda keresztény középkorra. Ha választhatnék, még jóval a gusztustalan keresztény fertő elterjedése előtt, még jóval a rómaiak pusztítása előtt, messze, messze északon, annyira északon, ahová innen Magyarországról nem igazán költöznek emberek, mert "ott olyan furcsa, és hideg, és távolságtartó emberek laknak, és ott egyedül éreznéd magad". - Beteges szükség a társaságra, mert irtóznak a magánytól, mert tudják, mit látnának odabent, ha a magány rákényszerítené őket, hogy ne csak kifelé nézzenek...


Egyedül vagyok. Igazából, egész életemben egyedül voltam. Ez valójában nem túlzottan különös aspergeresek körében. Persze, ki tudná, hogy aspergeres vagyok? Egy úgynevezett "autista"? Hiszen nem folyik a nyálam, és a definícióik szerint értelmi fogyatékkal sem rendelkezem. Ki látná meg ezt egy magas, kopasz-bőrkabátos-szakállas emberen? Sajnos ez úgy összetöri a sztereotípiát. Vicces polgárt pukkasztani ezzel a kinézettel, az egyetemre menet jönnek szembe a "rendes, civilizált emberek", és bámulva csodálkoznak; bizonyára hasonló megvetéssel és megszeppentséggel, mint a rómaiak az úgynevezett "barbárokra". Kereshetünk benne igazi mélyfilozófiát is; ahogy ők a fejük tetején hordják a hajukat, úgy én az államon/arcomon. Az ellentét/különbség ég és föld. :)


Azt gondolod ez nem vicces? Ebben az esetben azt javaslom, hogy vess egy pillantást a TV csatornáidra, amit nézel, ezután pedig; hogy nem kellene kövekkel dobálóznia annak, aki üvegházban él. :)

Vagy a legjobb, ha ki is vágod a TV-t a kukába, ahová való.


Nem ez az oka annak, hogy egyedül vagyok. Egyszerűen képtelen vagyok beszélni emberekkel, és képtelen vagyok a szemükbe nézni. Nem azért, mert nem tudok beszélni - tudok -, hanem mert egyszerűen nincsen mit mondanom nekik. Túlságosan sivárok, túlságosan egyszerűek és érdektelenek. Képtelen vagyok a szemükbe nézni, szemkontaktust fenntartani, mert ha a szemébe nézek valakinek, azonnal elfognak azok az érzések, amiktől egy egészen pontos képet kapok arról, hogy milyen ember ő. Persze ezt elmondani nem tudom, mint ahogy igazán semmit sem, hiszen ahogy a legelső mondatomban emelítettem, nem is beszélünk ugyanazon a nyelven, még ha a "kódolás" alapján ugyanaz a nyelv is lenne... Amiről én beszélnék velük, az miatt ők kinevetnének vagy őrültnek tartanának, a kormány - vedd észre az egyesszámot - pedig világszerte - mármint, az úgynevezett "civilizált világban" - börtönbe zárna, mert nem vet túl jó fényt rá. Több ezren ülnek börtönben hasonlókért egyébként, ebben a percben is.


Hogyan is beszélhetnék azzal egy nyelvet, aki nem érti mit jelent hogy "HailaR WôðanaR!"? Olyan emberrel, aki nem tudja miről szól az Iliász? Olyannal, aki nem tudja kicsoda Hüpátia? Aki nem tudja, miért harcoltunk a világháborúkban? Aki nem ismeri a Yule-t? Olyannal, aki nem tudja kicsoda FraujaR? Aki nem tudja micsoda Hyperborea, és Thule?


Sorolhatnék még ezer kérdést, és elérkezne egy pont, mikor a nagyobb tömeg is úgy gondolná, hogy tudja miről beszélek. Mert azt gondolja, hogy ugyanazt a nyelvet beszéljük - pedig nem. Ahogy Tolsztoj mondta, "azt a legnehezebb meggyőzni valamiről, aki azt hiszi, hogy tudja az igazságot". Azt hiszi - vagy elhitették vele? :)


Őszintén nem látok egyetlen célját sem az életemnek. Talán örülnék, ha láthatnám, ahogy széthullik a modern világ - mint ahogy néhány éven belül fog -, de mi értelme lenne? Még az sem támasztaná fel Akhilleuszt, nem építené újjá a szent ligeteinket, nem hozná vissza Vercingetorix-et, sem Ívarr-t. De kétség kívül kielégítő lenne, és évezredek után, végre; felszabadító. Adna a népünknek - a maradéknak - egy úgy esélyt. Mármint, ha feltételezzük, hogy nem változik a bolygó valami rádioaktív temetővé.


Igazán nevetséges az is, hogy úgynevezett "magyar nacionalistaként" egyáltalán semmi érzelmi kapcsolatom sincsen sem "a magyarokkal", sem "Magyarországgal". Őszintén, nem is gondolkodok magyarul; legtöbbször angolul - amivel egyébként sokkal jobban és könnyebben kifejezem magam, mert a szavak jelentéseit az értelmemen keresztül tanultam, szemben a magyarral. Ha teljesen őszinte akarok lenni, nem igazán szeretem a magyar nyelvet, sem a magyar kultúrát, sem a történelmünket, sem a himnuszt, meg semmi egyebet sem. Tiszteletben tartom azokat, akik igen: mármint azokat, akik szeretik ezeket és emellett az értelmi szintjük meghaladja az átlag "egyenlítő-mentén-élő-lakosét" (csak, hogy poltikailag teljes mértékben korrekt maradjak; mert ha nem tenném...!).


Születésem óta nagyon erős kapcsolatot érzek a világ két szinte és látszólag teljesen ellentétes pontjával; Görögország, és Skandinávia. Nem csak a földdarabokat értem ez alatt. Az embereket, a kultúrát, a nyelvet, a történelmet, a vallásukat, a hagyományaikat, mindent. Természetesen megemlíthetném Germániát és Galliát is, de ők - mint a görögök - eredetileg mind északról származnak; pontosabban, az északiak származnak Galliából. Neander.

Ezt talán az magyarázza, hogy görög és német vérem is van. A családom görög része akkor menekült Magyarországra, mikor sikerült kiűzni a törököket. A német részem erdélyi sváb.


Az egyetlen értelem, amit találok ebben az egészben, az a könyveim olvasása, és minél több könyv vásárlása - persze, csak amíg van még ösztöndíjjam. A másik dolog egy földdarab vásárlása lenne, távol mindentől, ahol a családommal - ha lenne - egyedül élhetnék, távol mindentől, ami "modern". Pénz természetesen nem kellene, hiszen nem lehet megenni, fűteni nem jó, és ruhának sem. Sajnálom azt a rengeteg iskolában elvesztegetett évemet, hiszen helyette tudhatnám, hogyan kell fából házat építeni, hogyan kell megtermelni a saját élelmemet, hogyan kell állatokat tartani, és így tovább - ezer és ezer összehasonlíthatatlanul hasznosabb tudás, mint bármi, amit az iskolában tanítanak. És azokat az éveket már sosem kapja vissza senki - esetemben azt a lassan 15 évet, ami teljesen haszontalanul elfecsérelődött.


Hogy tudták elhitetni a szüleinkkel, hogy az élet értelme az, hogy minél kényelmesebben éljél? Mert ne hagyd magad megtéveszteni: azért kell iskolába járni, hogy jó munkád legyen, minél inkább támogasd a fennálló rendszert, és hogy minél nagyobb morzsát kapjál tőle. Hogy a banké minden és nem hagysz hátra a gyerekeidnek semmit, mert neked sincsen semmid? Nem számít, most itt van.


A "család" útjába leginkább szintén a modern világ áll, illetve a reakcióm erre a modern világra. Eszem ágában sincsen valami beteg, torz lelkű feministával lenni, és a legrosszabb, hogy a feminista másik véglete a keresztény szende szűz, aki a lelkében a kereszténység miatt ugyanannyira torz és sérült. Évekkel ezelőtt meglehetősen sok elvárással néztem a nőkre, mára egyetlen elvárásom van csak: legyen megszelídítetlen. Legyen vad. Ha azt mondják neki: "feminizmus!", ő mondja azt: "FREYJA!". De nincsenek már ilyen nők.


Pedig én igazán megküzdenék értük a sárkánnyal, mert ha meg is öl a sárkány: veszíteni valóm úgy sincsen, és legalább úgy halok meg, hogy csináltam valamit. Ha harcolhatnék egy sárkány ellen, csak és kizárólag győzhetnék.

De már nincsenek sárkányok, mert nincsenek nők, akik akár csak sárkányoknak kellenének.


Szeretnék gyerekeket - sokat, legalább négyet, de inkább még többet. Ha tudnék, örökbe is fogadnék apró, kék szemű és szőke hajú harcosokat. :)

Na de a másik oldala: én kinek kellenék? Vicces. Inkább: miért kellene nekem valaki? Miért csinálnék egy nyomorultból - magamból - több nyomorultat?


Fogalmam sincs, hogy a reményem, hogy találok egyszer egy nőt, aki érti, hogy miről beszélek - hogy ez egyszerűen csak egy fantázia, mert az ember képtelen működni remény nélkül, vagy a valóság, és képes leszek valakivel egyszer teremteni valamit, ami valódi (as in / mint: "létezik").


Ha arrogánsnak gondolsz, az jó. Ne hagyd elmenni azt az érzést, mert az jelzi, hogy indoktrinált vagy. Végre a minap sikerült találnom valakit, akinek sikerült szavakba öntenie azt, amit gondolok erről:

Valamiért senki nem mer tudni semmit. Senki nem mer odaállni. Senki nem mer konfrontálódni. Senki nem mer megbántani senkit, és senki nem mer egyetlen olyan állítást sem tenni, amivel véletlen megbánthat másokat (itt jön a képbe a politikai korrektség szélesebb értelmezése). Ez annyira mutálódott, hogy sikerült elhitetni az emberekkel, hogy bárki, aki azt mondja, hogy TUD valamit, vagy HISZ valamiben, az egyértelműen lenézendő és megvetendő, de legalábbis hülyének kell nézni. Annyira mutálódott, hogy képtelenek vagyunk elmondani egészen egyszerű dolgokat, mert a nyelvünk összecsomózódik a hosszas körülírástól. Valamiért a "vélemény" is rossz dolog lett, ha pedig valaki megváltoztatja az álláspontját valamiről, amiben korábban szilárdan hitt: az pedig szégyen számára. A viták kétségbeesett veszekedések lettek, mert irtóznak az emberek a "győztes - vesztes" koncepciójától, mert elhitették velük, hogy mindenki győztes.


Ha arrogánsnak gondolsz, az jó. Csak gondold tovább.



2016. dec. 16. 13:14
1 2 3
 1/28 hollófernyiges ***** válasza:
87%
Depressziós vagy. A jó hír hogy gyógyítható, a rossz hogy ehhez rá kellene venni magad, hogy segítséget kérj.
2016. dec. 16. 13:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/28 anonim ***** válasza:
78%
Erre az ömlengésre konkrétan ki kíváncsi a pszichiátereden kívül?
2016. dec. 16. 13:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/28 anonim ***** válasza:
44%

Brühühü,csúnya nők bántottak, brühühühü, csúnya férfiak bántottak, brühühühü, miért nem jár nekem a boldogság alanyi jogon, brühühüh.


Lécci máskor jelöld meg az eredeti forrást.

2016. dec. 16. 14:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/28 anonim ***** válasza:
67%

Csak félig olvastam de bőven elég volt. Amire felfigyeltem,az az,hogy ellentmondasz önmagadnak.

1.) "Nem ez az oka annak, hogy egyedül vagyok. Egyszerűen képtelen vagyok beszélni emberekkel, és képtelen vagyok a szemükbe nézni. Nem azért, mert nem tudok beszélni - tudok -, hanem mert egyszerűen nincsen mit mondanom nekik." Ha nincs mondanivalód az embereknek,akkor ez a szöveg sem létezik. ...

Igen,szerintem is arrogáns vagy.

2016. dec. 16. 15:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/28 anonim ***** válasza:
94%

Szerintem azt hiszed, nagyon egyedi és különleges egyedi példány vagy ebben a szar mocsok világban, csak ez egyáltalán nincs így.. Jómagam féltucat olyan embert ismerek, aki mindazt elmondja magáról, amit te. Talán belül te is érzed, talán ez az egész belső frusztrációd és ellentmondásaid onnan fakad, hogy nem tudsz se beilleszkedni, se kötődni, és amíg a könyvekbe menekültél, elvesztetted a lépést a világgal és már be sem akarod hozni.


Erre kicsit felkaptam a fejem:


"Hogyan is beszélhetnék azzal egy nyelvet, aki nem érti mit jelent hogy "HailaR WôðanaR!"? Olyan emberrel, aki nem tudja miről szól az Iliász? Olyannal, aki nem tudja kicsoda Hüpátia? Aki nem tudja, miért harcoltunk a világháborúkban? Aki nem ismeri a Yule-t? Olyannal, aki nem tudja kicsoda FraujaR? Aki nem tudja micsoda Hyperborea, és Thule?"


Mert ez mondjuk kicsit tényleg arrogáns tőled, ha azt hiszed, rajtad kívül senki nem ismeri a skandináv, germán és a görög mitológiát vagy a történelmet, a környezetemben például ez mind az alapműveltség része. Elég rossz körökben mozogsz, ha azt hiszed, ettől különleges vagy és nincs senki, aki megértene.


Ha ennyire nem tetszik a modern civilizáció, akkor vonulj ki belőle - használd ki a szabad mozgást, költözz egy elhagyatottabb helyre (Izlandot tudom ajánlani) és gyakorold az önfenntartást. De szerintem te magad sem tudod, mit akarsz, mi pedig ezt végképp nem tudjuk helyetted eldönteni.

2016. dec. 16. 16:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/28 anonim ***** válasza:
70%

Szerintem nem arrogáns vagy, hanem egy örök vesztes, aki nevetséges elméleteket gyárt magának, hogy miért is nem szánalmas az élete.

Az ilyen lények miatt néznek le minden bölcsészt, mert ti hallatjátok mindenhol a hangotokat, szegény egyedi, meg nem értett lúzerek...

2016. dec. 16. 16:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/28 anonim ***** válasza:
59%

Kérdező! Különleges vagy, és ennek tudatában is vagy. Nehezen férsz bele ebbe a világba. Látszólag ezt félvárról veszed, hogy aztán flegmán odavágj egy önértékelő novellát annak az idegen világnak, aminek a visszaigazolása számodra olyan jelentéktelen. Csak elfelejted, hogy ez az írás, annak megszületése és közlése pillanatában felveszi az önigazolás keresésének eszközét.

Nem tartalak arrogánsnak, de amit az egyik kezed eldob, azért a másik utána nyúl. El kéne dönteni, hogy szükségszerű-e önmagunk promóciója egy olyan világban, ahol amúgy nem akarjuk eladni magunkat, ráadásul vevőkör sincs rá. Okafagyott miérteket generálni, nincs célközönség, nincsenek fülek, de ha vannak se értőek. Tehát ezek az önkifejező írások is tökéletesen a semmibe vesznek.

Vagy mégsem? Hátha mégis akad egy tű a szénakazalban, amit fellelsz? Mi másért terheled az értetlen (vagyis inkább meg nem értő) embert, számára amúgy is feldolgozhatatlan információkkal...

Én egyébként nem olvastam el az utolsó 5-6 bekezdést már, (megjött közbe az orvosom) :D

A "tud" és a "hisz" kitűnik így szemüveg nélkül is, lehet, hogy még este sort kerítek rá, és bepótolom.

2016. dec. 16. 16:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/28 anonim ***** válasza:
37%
Nem arrogáns vagy te öreg, hanem egy gyökér. Nagyképű vagy a tudásodra, de egy műveltségi vetélkedőn az első körben elvéreznél. Több ilyen életművészt ismerek, mind ugyanolyan selejtesek vagytok.
2016. dec. 16. 16:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/28 A kérdező kommentje:

hollófernyiges:


Az aspergernek egy formáját szokták "major depression"-ként félrediagnosztizálni. Korábban évekig azt gondoltam magamról, hogy az vagyok, de ez valószínűtlen. Ami mindenképpen valami mentális betegséget kellene ráhúzni a hangulatomra, akkor inkább a mániás-depresszió egy alacsonyabb formája lenne. Vannak időszakok, mikor izgatottá válok - leginkább, ha felfedezek vagy kitalálok valami újat, vagy mikor Odin segít perspektívába helyezni valamit :) -, kreatív vagyok, és rövid idő alatt rendeteg mindent megcsinálok. Aztán pedig minél meredekebb volt a felfelé, annél meredekebb a lefelé is. Depressziósok ezt nem igazán csinálják, bár nem igazán követem nyomon a modern pszichológiát, lévén (a nagy része) alaptalan spekuláció.


#3


Nem bántottak a nők. Nem értem, miből gondolod, hogy igen, és őszintén nincs is kedvem megfejteni.


#4


A probléma a mondanivalóddal leginkább az, hogy csak félig-meddig igaz. Volt idő, mikor próbáltam kommunikálni. Nem igazán ért semmit sem - mint mondtam, nem ugyanazt a nyelvet beszéljük. Ez nem magyar. :)


Ezt a szöveget inkább magamnak írtam, mint bárki másnak. 6 órán át feküdtem az ágyamban, és átsuhant néhány kép előttem. Persze nyilván azért írtam ide ki, mert itt hozzá lehet szólni, és miért ne osztanám meg teljesen névtelenül? Úgysem számít az egész... csak jól sülhet el. :)


#5:


Idéznéd, pontosan hol állítottam, hogy rajtam kívül senki nem ismeri az északi és görög mitológiát?

Az persze más kérdés, hogy ki hogyan ismeri és értelmezi. Valamiért az északi mitológia "kocsmaszakértőinek" hatalmas és döntő többsége Lindisfarne-nál korábbi időket számításba sem vesz, holott a "viking kor" már bőven a fehér ember bukása (annak ellenére is ezt mondom, hogy nyilvánvalóan én is szeretem azt a kort, és ha tehetném, az elsők között jelentkeznék a portyákra, úgysincs mit veszítenem - és még keresztényeket is ölhetek! :)).


Egyébként igen: a környezetemben ezeket senki sem ismeri, és a legtöbb hivatalos könyvben foglaltakkal sem értek egyet. Nem csak ezzel kapcsolatban, hanem semmi mással sem - lévén a hivatásos történelmünk csak és kizárólag propaganda illetve propagandát alátámasztó anyag. Hasonlóan az úgynevezett "tudományhoz", ami az önjelölt "értelmiségünk" új vallásává vált, a politikai korrektség mellett. Ha nem hiszel ezekben, elégetnek máglyán. :)


Legalább a OP-hoz hasonló hosszúságban tudnék írni erről az új modern vallásról. :)


#6


Miattam biztosan nem néznek le senkit, mert az égvilágon nem beszélek senkivel sem. Check mate.



#7:


Mosolyogtam kicsit a válaszodon. :) Ilyen hasonlat formájában nem olvastam még leírni ezt az ellentétességet. Javarészt igazad van. Szeretem az embereket, annak ellenére, hogy nem tudok velük beszélni. Az ellentét valójában nem itt van, hanem a valóság és az elképzeléseim között.

Mikor azt mondom, hogy szeretem az embereket, akkor nem konkrétan egy emberre gondolok. "Egy embert" nem szeretek, sőt, kifejezetten taszít "egy ember", a maga minden kicsinyes-nevetséges hülyeségeivel. Amire gondolok ilyenkor, az inkább: az ideája az embernek. Hogy mondjam el? Nietzsche embere. Egy kép arról, hogy milyen lehetne az európai ember / európai népek. Nem konkrétan magukra az emberekre gondolok.


A kérdés nem promóció, de ha találok valakit, aki hasonló gondolkozású, az csak pozitív. Egyáltalán nem félek a magánytól, hiszen egész életemben egyedül voltam, de ennek ellenére sem szívesen vagyok magányos. Talán érthetőbb így(?).

Persze sokkal inkább a magányt választanám, ezer is inkább, mint a nem jó társaságot. Társaság alatt még egy, maximum kettő embert értek. A többi sok, és a minőségétől függetlenül kerülöm.



Egyébként "annyira" nem vagyok egyedül. Van egy német barátom, akivel sosem találkoztam, a hangját sem hallottam, de olyan, mintha ikrek lennénk, ráadásul nem csak a gondolkodásunkat illetően nincs egyetlen különbség sem, hanem szinte az egész gyerekkorunk története is egy az egyben ugyanaz, és a szüleink is nagyon, nagyon hasonlóak. Vele minden nap beszélek, és az ő problémája is ugyanez. Akár ő is írhatta volna ezeket a sorokat.

Annyira sok az egybeesés, hogy az ember már majdnem vallásos lesz tőle (és kiirtja fél Európát mert nem ért egyet abban, hogy mi történt 2000 éve a sivatagban pár szerencsétlennel)... :)

2016. dec. 16. 17:58
 10/28 anonim ***** válasza:
84%

- Te Jani, bezártad a 32-es kórtermet?

Mi?

Jaaa nem... csak az egyik ápolt megint kiszökött a könyvtárszobába. Várjál, mindjárt visszaviszem...

2016. dec. 16. 18:01
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!