A magány mikortól számít betegesnek? És a számítógép szétverése mennyivel segítene abban, hogy barátokat szerezzek?

Bármenniyre is viccesnek tűnhet, a kérdés halálkomoly. 1 hónapja vagyok csak itthon, a bolton kívül. És csak 2-3 netes ismerőssel beszélgetek...

(csak az érdekesség kedvéért, régebben ugyanebben voltam, csak akkor 1 hónap helyett 3 évig)

Kicsit nehéz volt visszaszokni, az egyik rokonom belerángatott a dologba, és újra elkezdtem beszélgetni más emberekkel, stb.. Fél évig szoktam az "életet", szinte alig gépeztem este pár órákat. De aztán elmúlt a dolog, és egyedül nincs kedvem sehová sem menni, plusz az ország másikfelén szereztem barátokat a rokonnal, úgyhogy az a szál is annyi. Félek, hogy úgy járok mint a legutóbb. Annyi tervem volt, hogy mikor hazajövök, akkor majd elmegyek lovagolni (sosem lovagoltam még, kipróbálnám), vagy paintballozni (bár fájdalmas, azért fun lehet), meg megtanulni karatézni, vagy akármi... Esetleg keresni egy lányt aki boldoggá tesz, egy jó havert akivel bármikor füvezhetek... De egyedül vagyok, és kicsit nehézkes a dolog. Ráadásul nem városban lakom, hogy kilépek az utcán és belém botlik az élet.

Így még elindulni is nehéz és "fárasztó"...

Egyszer meséltem az egyik ottani haveromnak, hogy három évig csak itthon ültem, suli és munka nélkül, és csak boltba jártam el, csak annyit felelt, hogy nem tudja elképzelni hogyan bírtam ki, és hogy örül, hogy megismert, kár hogy nem futottunk össze korábban... Szóval teljesen visszatudtam szocializálódni az emberek közé, semmmilyen pszicho bajom nincs, talán kicsit lassan teremtek kapcsolatokat, de minden rendben van velem... Viszont most itt vagyok, és ide teszek fel kérdést ahelyett, hogy elmennék valami programra...

Vicces, de a sok troll kérdés után itt a gyakorin, ez az első, hogy komoly dolgot is kérdezem :D

Már arra gondolok, hogy szétverem a gépem, mert ide sokkal könnyebb leülni és játszani, mint kilépni a **** ajtón. :(