Nem érzitek úgy hogy értelmetlen az élet?

Nem tudom, én élvezem az átlagos szürke életemet, minden problémám ellenére.

Csak felfogás kérdése, hogy tudja e értékelni az ember azt, amije van, és kiélvezni minden percét, akkor is, ha átlagos.

Az értelmetlen és a szürke az elég más dolog. Az utóbbin lehet segíteni, az előbbin nem.

Ja és készülj fel, innen csak radikalizálódik majd a játék.

Ez a kis rossz elmúlik több jó meg nem várható ;)

Szv olyan vagy aki átlagos pályát választott pedig tud "távolabbról is szemlélődni" na itt a kulcs.

Ugorj neki olyannak amit szívesen csinálsz.

Akinek nincs célja annak értelmetlen persze.

De aki olyan mint én hogy a hobbijának él(autó, motor, sebesség) annak mindig van elfoglaltsága.

Pl kevesen mentek már 300-al életükben, én elmondhatom hogy ráadásul két keréken tettem, és mindez elérhető csak beindítom és megyek, autóval ugyanez. Szóval ezért dolgozom, ha kicsit rossz a kedvem akkor bele gondolok hogy mi mindent felépítettem, összehoztam, intézkedtem, akkor erőre kapok.

Nem is a boldogságot kéne hajtani mert az már csak egy eredménye a sikeres, nyugodt, sötöbö életnek.

Sikeres, nyugodt, céltudatos, kvázi értelmes életed meg úgy lesz ha a nap nagy részében olyan dolgokat csinálsz ami megmozgat agyilag (tehát érdekel) lelkileg (jó és másoknak is hasznos) testileg (nem kell ragozni)

Az a baj, hogy az ember érzelmi világától messze áll, hogy telefonkönyvszerű tananyagokat magoljon évekig, utána meg olyan melóhelyre legyen bekényszerítve ahol az első hónap után csukott szemmel megtalálna mindent.

Én úgy érzem megtaláltam azt ami éltet.

Igaz az egészségem nem szuperál de van kedvem élni.