Ti is kidobjátok időnként az emlékeitek és a csecsebecséitek?

Apám gyűjtögető, semmit nem dob ki, tele van a lakás minden szarral. Dobozokba gyűjti a lomot, és azokat egymásra tornyozza, ezzel el van intézve nála. A szaros dobozaitól már lépni sem lehet. Ja, és neki minden "emlék". Minél régebbi, értéktelenebb, ocsmányabb, annál jobban "emlék".

Én nem tartok meg semmi ilyen hülye emléket, kidobok minden szirszart. Kivéve a régi plüsseimet, ahhoz nincs szívem.

Én a könyvek nagy részétől is megválok, elektronikus könyveket szoktam olvasni. Mivel nagyon sokat olvasok, közlekedés közben is, úgyis praktikusabb az e-könyv.

Most akarok majd saját lakást venni, abban minimál lesz majd a berendezés.

Számomra is nyomasztó a sok tárgy, emlék, ezért én is kiselejteztem minden felesleges holmit, állandóan ügyelek rá, hogy ami nem kell attól megszabaduljak.

A sok tárgy feszültté, nyugtalanná tesz. Sajnos a családom máshogy vélekedik erről.

"nincs olyab sok, max 3 cipősdoboznyi"

3 cipősdoboznyi kacat szerintem bárkinél bőségesen befér még a normál kategóriába. Az semmit nem vesz még el a hasznos élettérből, még a legkisebb lakásban sem.

Ki. Simán. Régen gyűjtöttem mindent. Belépő, vonatjegy, csokispapír...tehát minden apró hülyeséget, amihez valami is kötődött, de már egy ideje megváltozott a felfogásom. "Megértettem", hogy nem a tárgyaktól vannak emlékei az embereknek. Az emlék a tárgyak nélkül is megmarad.

Az apró csecsebecséket is simán kidobnám, csak nem illik, mert Azokat igazából nem is szerettem sosem, Csak mindig kaptam. Ezeket meg ugye nem merem kidobni, nehogy keresse az illető, aki adta. Viszont mikor megkapom, kirakom, majd kis idő elteltével diszkréten süllyesztem a szekrény mélyére az ezeknek fenntartott dobozba.

Utálom a porfogókat. Nem is tetszik ha mindenféle aprósággal teli van egy polc, másrészt utálok takarítani, tehát próbálom csökkenteni a takarítandó felületeket, dolgokat.

Ruhákat is egész könnyen kidobom már. Mióta nem vettem fel? Ha kellően nagy szám a válasz, akkor repül.